Országimázs

Az mekkora már, hogy a Deutche Oper Berlin művészbejárójánál egy brazil Wagner rajongóval arról beszélgetek, hogy Kovács János zseniális karmester? Meg hogy Eva Marton és Sylvia Sass a világ legjobb énekesnői között vannak? Hogy Georgina Lukács napjaink legmeggyőzőbb Turandotja? Hogy George Solti a valaha élt legnagyszerűbb Wagner karmester? Hogy Ádám Fischer jobban vezényel Mozartot mint Wagnert?
Az mennyit ér, hogy Matti Salminen félájult japán Wagner turisták füle hallatára jelenti ki, hogy jövő júniusban jön Budapestre Hagent és Fafnert énekelni? Hogy Stephen Gould hangosan felkacag, amikor említem neki, hogy tavaly én már hallottam élőben Siegfriedet énekelni? Kacag, hogy az milyen klassz előadás volt.

Hogy a brazil pasi honnan ismeri Kovács Jánost?
Kalózoldalakon kapható felvételekről, kérem alássan. Mindent megvesz, amin Sass vagy Marton énekel. Az interneten pedig kalózfelvételekről megrendelhető a megboldogult Zenés TV Színház szinte valamennyi felvétele. Pocsék technikai minőségben, tévéközvetítések VHS-ről digitalizált változatai, de hát ugye nem az a lényeg, hanem Sass. Meg János Kovács, aki egy "genius".

Nem is mondok semmit, úgysem fogom megérni, hogy a Magyar Állami Operaház kiadja az előadásait, vagy a Magyar Rádió az archiv felvételeit mondjuk letölthetővé teszi. Vagy hogy a Magyar Televízió egyszer újra közvetíteni kezd, esetleg más adókkal szövetkezve, hogy olcsóbb legyen.

Pedig hát, ahogy elnéztem, a japán házaspárnál meg a barátjuknál alighanem ma este, a berlini operaház művészbejárójánál került fel Magyarország a térképre.