Hallgatom a rádióban, hogy letartóztatták Kulcsár Attilát, aki nem tett vallomást. Beszélgettünk, hogy vajon ő is csak az ügyészségen lesz hajlandó vallomást tenni, vagy benne is felébred majd a csótányoktól való írtózat? Csak úgy félvállról vetettem oda, hogy
- persze hogy az ügyészségen, hol máshol mondanák meg neki hogy mit kell vallania? - .
Aztán a torkomra forrt a saját poénom. Nem csak az itt a baj, hogy nagy valószínűséggel sosem fogjuk megtudni hogy kik, mely önkormányzatok tették bele a pénzüket ebbe a pilótajátékba, hogy kik, mely pártokhoz tartozók szálltak ki a megforgatott pénzekkel. Ez már nem is igazán lényeges, bűnbakot biztos fognak találni, lesz, aki ül néhány évet.
Hanem, a bizalmam. A rendőrségbe, az ügyészségbe, a bíróságba vetett bizalmam! Már az isten le nem mossa róluk, hogy pártérdekeket képviselnek, hogy a bűncselekménnyel gyanúsítottakat (remélem, szakszerű vagyok, szóljatok, ha nem) aszerint bírják rá a vallomások megtételére / megtagadására / visszavonására, hogy éppen milyen kurzus van hatalmon.

Nos, ez az, amitől a kisember nem hogy kisembernek, de valóságos lepkefingnak érzi magát, amit a legkisebb szellő is elsodor, akit már soha, senki nem fog megvédeni ha bajba kerül, vagy ha valakinek az érdeke úgy kívánja hogy elsodortasson.

Politikus hölgyek/urak, rendőrök, ügyészek, nyomozók!! Nem gondolják hogy vissza kéne szerezniük a bizalmam?