Hááát, ebből bizony betegápolás lett. Kezem-lábam hasogat, teljesen leestem a lábamról. Belenyugodtam és kúrálom magam: kamilla tea, C-vitamin, inhalálás (ez mondjuk a szépségem romjainak is jót tesz) mély, izzadós alvások. Érdekes, hogy mennyire meg tudom magam adni a sorsomnak. A félig csinált nagytakarítás (még sokkal rosszabb mintha el sem kezdtem volna!!) miatt sincs lelkiismeretfurdalásom: ha beteg vagyok, hát beteg, essünk túl rajta minél hamarabb aztán nézzük hogy mit csinálhatok holnap. De tényleg ilyen vagyok, ha megkapok egy munkát, nem kotlok rajta, megcsinálom, aztán havaj, lehet lustálkodni.
Szerintem csak azért vagyok szorgalmas, hogy a köztes időkben lógathassam a lábam. Most betegnek kell lennem hát csinálom, aztán holnap már kedvemre lehetek egészséges.

De jó is lenne, ha ez soha nem változna meg.