A bosszúságok sora nem ér véget. Úgy látszik túlpihentem magam, délután egyszerűen elaludtam a Parsifalt, 5-kor kezdődött. Most még azzal is tetőztem a bosszúságom hogy megnéztem a műsort és azt kellett látnom, hogy itthon van Polgár László. Máskor, ha ő énekel képes vagyok arra hogy az első felvonás utáni szünetben az épület előtt szellőzködőkkel jegy nélkül felszivárogjak a harmadikra, csak hogy meghallgathassak egy fél vagy kétharmad Fülöpöt VELE.
Arról nem beszélve, hogy Parsifalt Molnár András énekli, jelenleg az egyetlen magyar tenor aki képes három Wagner-felvonást szépen és tisztán végigénekelni.
Én meg, elalszom. És ahelyett hogy rohannék, hogy legalább még a végéből elcsípjek valamit, csak bambán bámulok ki a fejemből és próbálok némi erőt gyüjteni a tagjaimba. Szét vagyok folyva. Vasalva sincs.
Sok volt ez a háromnapos semmittevés, azt sem tudom holnap hogy fogom én háromtól este hatig végigcsinálni a napot.
Mozgás nagylány, ne hagyd el magad! Hórukk!


jJJjjaajjnekem