:-))) Jóestét!
VÉGE A HÉTNEK!!!!! Holnap szabad vagyok, nem kell menni dolgozni sehova! :-)))
Kár, hogy ennek "örömére" esik az eső :-(
A napomat inkább hagyjuk, én egy született sztahanovista vagyok, munka-viktimológiai eset.
Ma este egy kis Bozsik Yvette volt a Nemzeti Táncszínházban, új darabot, a Bált mutatták be. Nem mondom hogy ez volt életem meghatározó színházi élménye, de végülis jól éreztem magam. Az én ízlésemhez a zene túl eklektikus, a koreográfia meg túl barokkos volt. A múlt század zenéire, tangóra, dzsesszre, szimfonikus muzsikára csináltak egy koreográfiát, ami mozgásanyagában gyönyörű volt, de valahogy túl soknak tűnt. Túl sok minden történt és túl sok helyen egyszerre ami engem mindíg kicsit zavarba hoz, mert attól félek hogy elveszítem a fonalat. Ami itt tulajdonképpen nem is volt, villanásnyi kis életképek, apró kis portrék voltak csak, pirinyó gyöngyszemek, de mintha nem lettek volna felfűzve. Ez persze az én hibám is lehetett, valami talán elkerülte a figyelmem mert a közönségtől nagy tapsot kaptak. Láttam már ilyen kis skiccekből összeállított előadást (érdekes, annak is Bál volt a címe, a Leningrádi Balett táncolt Mozart zenéjére itt, az Erkelben), de az valahogy gömbölyűbb volt és katartikusabb is.
Amire nagyon fenem itt a fogam, az a Break csoport előadása. El nem tudom képzelni hogy az utcai műfaj hogyan adja el magát egy kőszínházban.
Ami ma még érdekes volt, hogy belefutottam az MSZP kampánycsapatába. Egy középkorú férfibe pontosabban, tartotta a kezében az újság formájú szóróanyagot. Nem úgy nézett ki mint akit éppen egy felkészítő tréningen hecceltek fel, nem villogott a szeme, nem habzott a szája, nem facsarta a narancsokból fél kézzel a sza.... akarom mondani a dzsúzt. Elég kókadtan ácsorgott a Lehel téri piac bejáratánál. Kinyujtottam a kezem egy szóróanyagért, nagyon megörülhetett nekem, mert felcsillant a szeme és még utánam is lépett, hogy adjon egy öngyújtót. Csak néztem, mondtam neki hogy nem dohányzom, erre adott egy tollat.
De az ég szerelmére!!!!
Ki volt az a roppant kreatív, pihent agyú kampányszakértő aki most, a dohányzásellenes világkampány kellős közepén öngyújtót rendelt mint szóróajándékot??
Ennyi ésszel meg egy veder vízzel nyugodtan elmehetne ürgét önteni.
VÉGE A HÉTNEK!!!!! Holnap szabad vagyok, nem kell menni dolgozni sehova! :-)))
Kár, hogy ennek "örömére" esik az eső :-(
A napomat inkább hagyjuk, én egy született sztahanovista vagyok, munka-viktimológiai eset.
Ma este egy kis Bozsik Yvette volt a Nemzeti Táncszínházban, új darabot, a Bált mutatták be. Nem mondom hogy ez volt életem meghatározó színházi élménye, de végülis jól éreztem magam. Az én ízlésemhez a zene túl eklektikus, a koreográfia meg túl barokkos volt. A múlt század zenéire, tangóra, dzsesszre, szimfonikus muzsikára csináltak egy koreográfiát, ami mozgásanyagában gyönyörű volt, de valahogy túl soknak tűnt. Túl sok minden történt és túl sok helyen egyszerre ami engem mindíg kicsit zavarba hoz, mert attól félek hogy elveszítem a fonalat. Ami itt tulajdonképpen nem is volt, villanásnyi kis életképek, apró kis portrék voltak csak, pirinyó gyöngyszemek, de mintha nem lettek volna felfűzve. Ez persze az én hibám is lehetett, valami talán elkerülte a figyelmem mert a közönségtől nagy tapsot kaptak. Láttam már ilyen kis skiccekből összeállított előadást (érdekes, annak is Bál volt a címe, a Leningrádi Balett táncolt Mozart zenéjére itt, az Erkelben), de az valahogy gömbölyűbb volt és katartikusabb is.
Amire nagyon fenem itt a fogam, az a Break csoport előadása. El nem tudom képzelni hogy az utcai műfaj hogyan adja el magát egy kőszínházban.
Ami ma még érdekes volt, hogy belefutottam az MSZP kampánycsapatába. Egy középkorú férfibe pontosabban, tartotta a kezében az újság formájú szóróanyagot. Nem úgy nézett ki mint akit éppen egy felkészítő tréningen hecceltek fel, nem villogott a szeme, nem habzott a szája, nem facsarta a narancsokból fél kézzel a sza.... akarom mondani a dzsúzt. Elég kókadtan ácsorgott a Lehel téri piac bejáratánál. Kinyujtottam a kezem egy szóróanyagért, nagyon megörülhetett nekem, mert felcsillant a szeme és még utánam is lépett, hogy adjon egy öngyújtót. Csak néztem, mondtam neki hogy nem dohányzom, erre adott egy tollat.
De az ég szerelmére!!!!
Ki volt az a roppant kreatív, pihent agyú kampányszakértő aki most, a dohányzásellenes világkampány kellős közepén öngyújtót rendelt mint szóróajándékot??
Ennyi ésszel meg egy veder vízzel nyugodtan elmehetne ürgét önteni.
0 Comments:
Megjegyzés küldése
<< Home