Brünnhilde szikláján

Valló világ

2004/05/20

Jóestét! :-))

Ma cirka 12 órát aludtam. Szinte egyfolytában. Reggel kilenckor lefeküdtem, délután ötig aludtam mozdulatlanul, szinte ájultan. Közben mintha csörgött volna a telefon, de még arra sem emlékszem hogy felvettem-e. De lehet hogy az ajtón csöngettek. Dunsztom sincs.
Délkután ettem két szelet pirítóst egy darab camembert sajttal, nagy bögre teával. Nem tudom hogy a három összetevő közül melyik nem volt kompatibilis a szervezetemmel, de valamelyiket nem kellett volna megennem, igen nagy vihart kavart. Úgy belefáradtam a küzdelembe, hogy visszafeküdtem aludni, este kilencig.
Szép teljesítmény.
Zaljlik pedig körülöttem az élet, generálom az összecsapásokat a neten is, a munkahelyemen is, de valahogy becsuktam az érzékelőimet.
Rettenetesen útálom, ha a testem cserbenhagy, ilyenkor minden energiám arra koncentrálom hogy ismét működőképes állapotba hozzam magam.
Mondjuk, a hátam legalább már nem fáj, mintha lázam se lenne, tüdőgyulladás tehát kizárható.
Ne tudjátok meg milyen rettenetes érzés, amikor jöttök le a lépcsőn, és minden lépcsőfoknál belehasít a hátatokba. Én meg ugye galérián alszom. Jaj.

Kutyapisiltetés közben összefutottam a patikus barátnőmmel, ő nem tud járványról.

Elmesélte viszont, hogy azt az alkoholista patikust, akiről korábban meséltem, elküldték. Hamarabb visszajött az elvonókúráról, visszafogadták, második nap csinált 17.000 Ft kassza-hiányt, és összecserélte valami spéci gyógyszer 5 és 10 miligrammos változatát.
Kitört a balhé, megváltak tőle.
Most csak ideskicceltem ezt a sztorit, annyira zokni vagyok hogy három percnél tovább nem tudok koncentrálni.
Kár pedig ezért a napért, a rádióban azt mondták, ma 25 fok volt.