:-)) Jóestét! (vagy jóreggelt?)
Elfáradtam a hét végére. Sőt, rettenetesen elfáradtam.

Pihenésképpen ma este egy kis Sylvia volt. Klasszikus balett, Delibes mindössze két témára épülő, de ehhez képest túldíszített zenéjére. A történet a dramaturgia szerint a szerelemről és annak hatalmáról szól, szerintem meg arról, hogy a balettmester csinos, bosszúból fúria felesége hogyan szokatja le uracskáját a csinos balett-növendékeken való csöcsörészésről. Persze, közben visszaszeret 'a zurába', igaz, Ámor -szegény-feje- rengeteget dolgozik azon, hogy mindenki megtalálja a magához illő párt.
Egy ilyen történettel engem a világból ki lehetne kergetni, de így, szöveg nélkül, zenével és tánccal előadva, nagyon élvezem. Sylvia mint címszereplő kicsit kicsit 'le volt táncolva' a balettmester feleségét alakító Aleszja Popova által. Fogalmam sincs hány éves a művésznő, de nekem ő jelenti a nőiességet, a kecsességet, a finomságot. Csodálatosan táncol, nincsenek csontjai, az izmai sem durvultak - szálkásodtak el, valahogy, egyszerúen csak fantasztikus.
A klasszikus balett művészei felett hamar eljár az idő, az izületeik harminc éves korukra általában tönkremennek. A néptáncosokhoz, a modern balett művelőihez kegyesebb az idő, ők nem kopnak olyan hamar. Fogalmam sincs miért ragaszkodnak ezek a gyönyörű, fiatal embeerek az ifjúkori rokkantsághoz, de szégyen, nem szégyen, én élvezem az előadásaikat. Még úgy is szeretem, hogy a balettkar képtelen egy egyenes sort, egy szabályos kört 'kitáncolni'. (Pedig láttam már én olyat, és állítom hogy létezik, a leningrádi balett legalábbis tudja.)
Kellemes este volt, pihentető.

Aztán persze mégis sikerült elrontani az estémet, a hazautat meg kellett szakítanom egy teckóbéli bevásárlással. Holnap ugyanis vendégségbe megyek, de semmi sem volt itthon amit vinni tudnék, bevásároni meg napok óta nem volt időm.

Mivel reggel inkább gombászni megyek, főzni biztosan nem tudok majd, úgyhogy
márványsajtos mártogatóst
csinálok. 25 deka márványsajtot összeturmixolok fél liter tejföllel, nyomok bele két gerezd fokhagymát és fűszerezem csipetnyi fehér borssal és evőkanálnyi bazsalikommal.
Ennyi.
A lényeg, hogy jó krémes legyen. Vettem hozzá szezámmagos ropit, de lehet bele mártogatni hasábokra vágott sárgarépát, sör-retket, káposztatorzsát, zsenge karalábét, póréhagymát, pirított kenyérszeletkéket is. A legjobban jégcsapretekkel szeretem.
Hihetetlen mennyiségű fröccsöt meg lehet hozzá inni.
Kár hogy én majd nem ehetek belőle, mert szombat este Lohengrin az Erkelben, és oda mégsem ülhetek be fokhagymaszagúan.
Mára jóéjszakát!

Más: meghoztam a DÖNTÉST. Fájt. Fájdalmat fogok okozni olyanoknak, akik nem érdemelték meg. Sőt.

De a jókurvaéletbe, néha magamra is kell gondolnom! A jövőmre!... Hátha van még.