:-))

Csudajót kirándultunk, megint gyalog a Megyeri-erdő, hajóval Pünkösdfürdő és onnan gyalog az Újpesti híd utat csináltuk meg. Isteni volt, még napozni is tudtunk egy kicsit. Arról nem beszélve, hogy belebotlottunk 4-5 eperfába, úgyhogy végiglegeltem a partot. Ahány fa, annyiféle ízű a gyümölcse: a fehér általában mézédes, de van, amelyiknek enyhe muskotályillata is van, a lilák között is van édesebb, savanykásabb, borízű, muskotályos. Tele vagyok mint a duda :-)))
Ennek a gyümölcsnek az a legnagyobb baja, hogy sem a tárolást, sem a szállítást, de még a mosást se nagyon bírja. Néha látok egy-egy néninél a piacon, de szedés után félórán belül meglöttyed. Szóval, az eper úgy a jó, ha egyenesen a fáról esszük. Kék a körmöm-alja, kék a nyelvem, de még a szám széle is, mint egy mocskos kisgyereké. :-)))
A városban is tudok néhány fát, érdekes, hogy szinte soha senkit nem látok hogy felnyúlna, lehúzna egy ágat és letépne néhány gyümölcsöt. Mi otthon, ha érni kezdett, szinte fenn laktunk a fákon, állandóan ragadtunk az eperlétől, két trikócskát viseltünk felváltva, mert a ruhából soha többé nem lehetett kimosni a gyümölcsfoltot. Itt meg lepotyog, csak a baj van vele mert ráragad a cipőtalpra és jönnek rá a legyek is.
Kár. Ezek a gyerekek valami nagyon jóból maradnak ki.

Sajna a tecckóba is el kellett mennem, kifogytam a fűszerből, tésztából, kutyakajából.
Kaptam egy kisebb dührohamot is. 1990 Ft-ért árulnak flokkonból (ez egy nagyon vékony pamutszövet) készült mintás kis ruhákat. Valami iszonyatos ahogy kinéznek. Formátlanok, a válltömés a könyökömig lecsúszik, a derékvarrás elől a mellem alatt, hátul meg a valagamon, a karom nem tudom benne felemelni olyan szűk a karöltő. Ráadásul nincsenek az anyagok beavatva, két mosás után az eleje meg a háta 10 centit összemegy és rövidebb lesz, az oldala meg, ahol ferdén van szabva, 15 centivel hosszabb. A varrásról már ne is beszéljünk, az igazán kritikán aluli. Nincs is varrva, csak az interlokkal (ami normális minőségnél az anyagszélek eltisztázását szolgálná, hogy ne rojtosodjon ki a szövet) összefogva. Szóval, rémes.

De még annál is borzasztóbb, hogy ezeknek az anyagoknak itthon a kiskereskedelemben 1200 ft métere, és egy ilyen ruhához legalább 2,5 méter kell.
Na, én megvarrom magamnak ingyen, de mi van, aki varrónőhöz szorulna? Méretvétel, szabás, fércelés, próba, varrás, legalább 4-6 óra munka, egy nagyon egyszerű fazonnál. Ha kicsit igényesebb, kis gallérka, szabásvonal, bármi diszítés, az hozzáadódik. Ha minimális 500 ft-os órabérrel számolom, akkor is rájön a varratásra 2-3000 ft, de ennyiből főállású varrónő nem él meg, csak olyan, aki a munkája mellett, mellékesen varrogat. Sőt, annyiért el se szabad vállalni, nem fedezi a cérnát, az áramot, meg a varrógép kopását. Egyetlen varrótű 300 ft, ott körül van egy spulni cérna is. Egy szebb gomb 120, egy ruhához kell legalább 8 db, de inkább 10.

Namostakkormivan?? Miért van nálunk ennyi rosszul öltözött ember?
Szerettem volna szétszaggatni azokat a ronda, gagyi rongyokat, de az ember mégsem csinál botrányt egy nagybevásárlóközpontban.