:-)))
Micsoda hétvége volt! :-)))
Szombaton egész délután dolgoztunk, kb hatra végeztünk. Szépen megvacsiztunk (anyukám küldött töltött paprikát, nyam-nyam, finom volt), aztán elindultunk múzeumnézőbe. A Nemzeti Múzeumban kezdtünk, egy csoporttal éppen besodródtunk a koronázási palásthoz. Ez meg is adta az est alaphangulatát, jobbára a ruhákra és a kézimunkákra figyeltünk, bár a húgomat lenyűgözték a faragások, engem meg a gyönyörű kályhacserepek. Szóval, szégyen - nem szégyen, alig figyeltünk a történelmi környezetre meg az ismertetőkre, ehelyett hosszan vitattuk az egyes hímzések öltéstechnikáit. Olyan 400 éves szöveteket láttam, amiket manapság komoly számítógépes programokkal csinálnak, legalább két tucat színt számoltam meg és mind-mind kézi szövés, pókhálóvékony selyemszálból. Elképesztő! Bizony volt olyan, hogy a nagy szemlélődésben a homlokunk koppant a tárló üvegén. Nem beszélve a leheletfinom csipkékről, a dús hímzésekről. Tátottuk a szánkat, soknak a technikáját fel sem ismertük.
Jó volt így kettesben bóklászni, egy másik "hozzáértővel" megvitatni amit láttam. Lehet nem pont ez volt a kiállítás építőinek a célja, de miért kéne nekem mindíg a mások szándékát a magamévá tennem?
(Azt is megállapítottuk, hogy a giccs az valamikor a XVII. században születhetett, legalábbis akkortól láttunk olyan öncélúan cifrázott tarka üvegmozaikokat, amiknek a mását manapság műanyagból árulják a vásárokon). Mondjuk, azokon a "giccseken" is évekig dolgozhatot az alkotójuk. Tényleg nincs semmi új a nap alatt, olyan római-kori ezüstékszert láttam, amit manapság is bárki boldogan hordana.
Észre se vettük és 11 óra lett.
Vonzott minket a Rendőrmúzeumban beígért, a hatvanas-hetvenes évek zenéjével kísért tárlatvezetés, úgyhogy az utolsó 78-as busszal átmentünk a Keletihez. Jó is volt minden, láttuk Kántor kutyát (a filmbeli hatalmas németjuhásszal ellentétben az igazi Kántor elég kistermetű volt, és bizony nem nyert volna fajta-szépségversenyt. Mindíg örülök ha okos keverékkutyákról hallok.)
Aztán vetettem egy tenyérlenyomatot, célba is lőttünk, pisztollyal. A húgom versenylövő volt, a pasik összefutottak a csodálatára, én az első két mellétrafálás után lőttem két tízest is, úgyhogy 78-cal jöttem ki a 100-ból. Első próbálkozásra nem olyan nagyon rossz :-))) Jó kis rokira riszáltuk a farunkat, nézegettük a hatvanas évek pénzhamísítási relikviáit amikor leoltották a villanyt. Valami szabadulóművészt bilincseltek meg mindenféle szerszámokkal, de egyrészt látni se lehetett, másrészt mi zenét hallgatni mentünk, harmadrészt, nem lehetett látni a kiállítást a sötétben. Úgyhogy eljöttünk, leszálltunk a Természettudományinál. Éjjel 1 óra volt, ott bóklásztunk zárásig. Most fedeztem fel a gombákat, nagyon élveztem hogy a legtöbbet felismertem :-))) (Reggel találtam megint csiperkét, de már kukacosak voltak) A húgom az ásványokba szerelmesedett bele, mondjuk, osztottam a csodálatát.
Szóval, fél négyre kerültünk haza, úgy dőltem el mint egy tuskó. Hétkor keltünk, hajókirándulásra mentünk, délután kikísértem a hugim és mentem dolgozni. Nyolcra értem haza.
Jó kis hétvége volt.
A Hősök terei koncertet most kihagytam, fáradtan és kialvatlanul rosszul viselem a tumultust. Kár pedig, ez már a második év amit elmulasztok, addig minden évben voltam.
Talán majd jövőre megint kimegyek.
Pénteken délután vettem egy kisebb malac-lapokát, bedörzsöltem egy evőkanál mustár, két gerezd zúzott fokhagyma, evőkanálnyi majoranna és kevés bors keverékével. Petrezselymes krumplit és még a tavaly eltett kovászos uborkám utolsó pédányait szántam hozzá, de olyan egybefüggő munka meg szórakozás volt a hétvége, hogy ott ettünk ahol ránktört az éhség és azt, ami éppen kéznél volt: töltött paprikát, vajas kenyeret sajttal, paradicsommal, perecet, zsíroskenyeret hagymával, cseresznyét, őszibarackot, meggybefőttet. Szóval, csak ma este tettem bele a lapockát egy lábasba, öntöttem alá egy ujjnyi vizet és várom hogy megpuhuljon. Pedig nagyon álmos vagyok. Nagyon-nagyon.... lesz annak a lapockának valami baja, ha ma csak félig puhul meg és holnap folytatom? Már nem bírom tartani a fejem. :-O
Micsoda hétvége volt! :-)))
Szombaton egész délután dolgoztunk, kb hatra végeztünk. Szépen megvacsiztunk (anyukám küldött töltött paprikát, nyam-nyam, finom volt), aztán elindultunk múzeumnézőbe. A Nemzeti Múzeumban kezdtünk, egy csoporttal éppen besodródtunk a koronázási palásthoz. Ez meg is adta az est alaphangulatát, jobbára a ruhákra és a kézimunkákra figyeltünk, bár a húgomat lenyűgözték a faragások, engem meg a gyönyörű kályhacserepek. Szóval, szégyen - nem szégyen, alig figyeltünk a történelmi környezetre meg az ismertetőkre, ehelyett hosszan vitattuk az egyes hímzések öltéstechnikáit. Olyan 400 éves szöveteket láttam, amiket manapság komoly számítógépes programokkal csinálnak, legalább két tucat színt számoltam meg és mind-mind kézi szövés, pókhálóvékony selyemszálból. Elképesztő! Bizony volt olyan, hogy a nagy szemlélődésben a homlokunk koppant a tárló üvegén. Nem beszélve a leheletfinom csipkékről, a dús hímzésekről. Tátottuk a szánkat, soknak a technikáját fel sem ismertük.
Jó volt így kettesben bóklászni, egy másik "hozzáértővel" megvitatni amit láttam. Lehet nem pont ez volt a kiállítás építőinek a célja, de miért kéne nekem mindíg a mások szándékát a magamévá tennem?
(Azt is megállapítottuk, hogy a giccs az valamikor a XVII. században születhetett, legalábbis akkortól láttunk olyan öncélúan cifrázott tarka üvegmozaikokat, amiknek a mását manapság műanyagból árulják a vásárokon). Mondjuk, azokon a "giccseken" is évekig dolgozhatot az alkotójuk. Tényleg nincs semmi új a nap alatt, olyan római-kori ezüstékszert láttam, amit manapság is bárki boldogan hordana.
Észre se vettük és 11 óra lett.
Vonzott minket a Rendőrmúzeumban beígért, a hatvanas-hetvenes évek zenéjével kísért tárlatvezetés, úgyhogy az utolsó 78-as busszal átmentünk a Keletihez. Jó is volt minden, láttuk Kántor kutyát (a filmbeli hatalmas németjuhásszal ellentétben az igazi Kántor elég kistermetű volt, és bizony nem nyert volna fajta-szépségversenyt. Mindíg örülök ha okos keverékkutyákról hallok.)
Aztán vetettem egy tenyérlenyomatot, célba is lőttünk, pisztollyal. A húgom versenylövő volt, a pasik összefutottak a csodálatára, én az első két mellétrafálás után lőttem két tízest is, úgyhogy 78-cal jöttem ki a 100-ból. Első próbálkozásra nem olyan nagyon rossz :-))) Jó kis rokira riszáltuk a farunkat, nézegettük a hatvanas évek pénzhamísítási relikviáit amikor leoltották a villanyt. Valami szabadulóművészt bilincseltek meg mindenféle szerszámokkal, de egyrészt látni se lehetett, másrészt mi zenét hallgatni mentünk, harmadrészt, nem lehetett látni a kiállítást a sötétben. Úgyhogy eljöttünk, leszálltunk a Természettudományinál. Éjjel 1 óra volt, ott bóklásztunk zárásig. Most fedeztem fel a gombákat, nagyon élveztem hogy a legtöbbet felismertem :-))) (Reggel találtam megint csiperkét, de már kukacosak voltak) A húgom az ásványokba szerelmesedett bele, mondjuk, osztottam a csodálatát.
Szóval, fél négyre kerültünk haza, úgy dőltem el mint egy tuskó. Hétkor keltünk, hajókirándulásra mentünk, délután kikísértem a hugim és mentem dolgozni. Nyolcra értem haza.
Jó kis hétvége volt.
A Hősök terei koncertet most kihagytam, fáradtan és kialvatlanul rosszul viselem a tumultust. Kár pedig, ez már a második év amit elmulasztok, addig minden évben voltam.
Talán majd jövőre megint kimegyek.
Pénteken délután vettem egy kisebb malac-lapokát, bedörzsöltem egy evőkanál mustár, két gerezd zúzott fokhagyma, evőkanálnyi majoranna és kevés bors keverékével. Petrezselymes krumplit és még a tavaly eltett kovászos uborkám utolsó pédányait szántam hozzá, de olyan egybefüggő munka meg szórakozás volt a hétvége, hogy ott ettünk ahol ránktört az éhség és azt, ami éppen kéznél volt: töltött paprikát, vajas kenyeret sajttal, paradicsommal, perecet, zsíroskenyeret hagymával, cseresznyét, őszibarackot, meggybefőttet. Szóval, csak ma este tettem bele a lapockát egy lábasba, öntöttem alá egy ujjnyi vizet és várom hogy megpuhuljon. Pedig nagyon álmos vagyok. Nagyon-nagyon.... lesz annak a lapockának valami baja, ha ma csak félig puhul meg és holnap folytatom? Már nem bírom tartani a fejem. :-O
0 Comments:
Megjegyzés küldése
<< Home