Úúúúútálom a focit!
Pontosabban, útálom a tévé előtt punnyadó, foci-nézés közben napraforgó-magot köpködő és sörösdobozokat nyomorgató pasikat. Szintúgy útálom a nagyképű, fociból luxus-szinvonalon élő, folyton vesztő, bunkó módon nyilatkozó profi focistákat és edzőiket, szponzoraikat.
Viszont szeretem a sportot. Sőt, a focit is, ha 16 év alattiak és/vagy 36 év felettiek csinálják. Lelkesen, kiizzadva, belehalva, érte élve, láda sört vagy heti táborozást nyerve, reményeket veszítve, falusi bajnokságot nyerve, hetedikesen nyolcadikosokat megverve, vagy tőlük kikapva.
Idehívták Lothar Matthaust , nagy reményeket fűztek hozzá, és most háborognak, hogy a pasi feladta és inkább átszerződne a törökökhöz. Hja, kérem, én már akkor is mondtam, hogy 'Dr.' Matthaust a ravatalon fekvő halotthoz hívták. Más dolga nem nagyon lesz/volt, mint lefogni a haldokló magyar foci szemét, kiállítani a halotti bizonyítványt és csendesen kiosonni az ajtón, magára hagyva a gyászoló családot. Mi meg majd, ha találunk méltó örököst, megpróbálhatjuk feltámasztani a magyar focit.
Mostmár nem nagyon van ugyanis más választásunk, mint ezt a romlott, fertőző, rothadó hullát eltemetni, meggyászolni, és főnix-madárként saját porunkból újraéledve a nulláról ismét elkezdeni és a mai kölykökből egy új, a mostaninál tisztább, lelkesebb generációt kinevelni. És nem csak játékosokat , hanem edzőket, sőt, szponzorokat is!
Ha ez utóbbi kettőt, mármint edzőket és szponzorokat, pályatulajdonosokat, sőt, tornatanárokat, magyarul, a fociból élőket sikerül újrateremtenünk, akár vissza is hívhatjuk Lothar Matthaust. Addig azonban, amig a régi, velejéig romlott nómenklatúra feji a magyar focit, nincs az az import csodadoktor, aki segíteni tudna a rajtunk.
Béke poraira. Mármint az Aranycsapat örökségének. Talán majd az unokáink.....