:-)) Szépjóestét!

Ritkaronda véget ért ez a mai nap.
Jól indult pedig. Kilenckor keltem, narancslé, kávé, masszázs, arcpakolás, délre vánszorogtam be a munkahelyemre. Azonnal el is mentem ebédelni, csak nem fogom magam megerőltetni! :-)))
Egy óra felé beültem az egyik szabadságon lévő kolléganő szobájába, és este hatra meg is írtam mind a 12 munkaköri leírást. Nem volt pedig könnyű, eddig folyóírással voltak a követelmények, nekem kellett szétszálaznom a szakmai követelményeket az emberi tulajdonságoktól és a személyiség-vonásoktól, a vezetői feladatokat a napi feladatoktól és hasonlók. Ha mindig így dolgozhatnék, csendben, tempósan, belemerülve, még lehet élvezném is.
A főnököm nagyon-nagyon rendes volt, mondta, hogy a mai napot ki ne írassam szabadságra és hétfőn nyugodtan maradjak otthon csúsztatni.

Ott romlott el a nap, hogy kimentem a korába, Anyukámnak akartam venni egy átfolyós vízmeletgítőt. Nos, ismételten meg kell állapítanom, hogy ezek a bevásárlómonstrumok a hatalmas parkoló, a bő áruválaszték és a mindenféle akciók ellenére is szarnak a vásárló fejére.
Hiába van ugyanis arborétumokat is megszégyenítő növényzet (a buszra várakozás közben, unalmamban - kínomban 6 különböző féle fenyőfát számoltam össze, a cserjékről nem is beszélve), ha az útbaigazító táblák vagy hiányoznak, vagy elfedik őket a rikító reklámok.
A főbejárat és az üzletbejárat pont az ellentétes végében van az épületnek, az embernek végig kell tolni a kocsit a butiksoron, a pizzasoron, a fagylaltosbódék és bizsustandok között. Kész agyrém, pláne ha valaki siet.
Arról nem beszélve, hogy órákig kell vadászni egy eladóra, ha végre elcsípünk is egyet, az sem tud semmit a kínált termékről.
Semmi másnak nem néznek, mint fogyasztógépnek: bedobják a reklámot, mi meg automatikusan vásárolni kezdünk.

Az a baj, hogy amit én keresek, azt még csak egy építőipari szakkiállításon láttam: kisméretű, elektromos, átfolyós vízmelegítő. A méregdrága szauna-zuhany kombikabinokhoz is ilyen van, de nekem egy univerzálisabb és kevésbé formatervezett fajta kéne. Itt a korában most van egy török gyártmányú, de valami iszonyatos gyenge, ingó-bingó tákolmány, nem mertem megvenni.
Sajnos Anyukámék fürdőszobáját úgy elrontották, hogy az már elbaszásnak minősül.
A kontár, faszkalap villanyszerelő, a vízszerelővel egyetértésben, ragaszkodott ahhoz, hogy a bojlert a kád fölé kell tenni. Merthogy az a szokás. Csakhogy ez egy 2,40-es belmagasságú, gerendás mennyezetű parasztház, ha valaki feláll a kádban, be is üti a fejét a bojlerbe. A kád is kis ülőkád, még azt sem lehet megtenni hogy a másik végében állsz fel. Még szerencse, hogy van külön zuhanyfülke, mert a kádat legfeljebb csak guggolva lehet használni, de még ki-belépni is csak óvatosan, fejet lehajtva lehet.
Szóval, ide akartam én egy kisméretű, átfolyós vízmelegítőt, olyasmit mint ez, ami el tud látni egy kis kétszemélyes háztartást fürdő- és mosogatóvízzel. (Ez sajna éppen nincs raktáron)

Ilyesmit árulnak a korában is, csak valami névtelen, gagyi terméket, amit nem merek megvenni.
Az igazi baj az az, hogy anyukámnak ez lenne élete első, saját fürdőszobája. Neki még soha nem volt fürdőkádja, egész életében lavórban és munkahelyi, betontálcás zuhanyozókban mosakodott. Most végre készen lenne a szép bézs-csempés, kádas-zuhanyozós fürdőszobájuk és nem tudják megoldani benne a melegvízellátást.

A belét ki tudnám taposni annak a két kontárnak, komolyan mondom, cafatokra tudnám szaggatni őket. De minimum bevonnám az iparengedélyüket, különösen a villanyszerelőjét.