Szépasszony flódnija

A flódni egyszerűen csak a sütemények királynője. Torta is, pite is, kalács is, házias is, emeletes is, minden benne van, ami egy jó édességhez kell. Imádom. Minden évben hozzáfogok. Előtte csak egy hirtelen sült hús van valami salátával, a flódninak helyet kell hagyni, aki flódnit akar enni, az előtte ne zabálja túl magát.
Nagyon gondosan választom ki a receptet, ezt vagy ezt vagy ezt vagy akár ezt. A végeredmény szempontjából tökmindegy hogy melyiket csinálom.

Összeállítom a tésztát, amig pihen, elkészítem a töltelékeket. A házi szilvalekvár beszerzése egyszerű, bemegyek a spejzba és leveszem a polcról. Ezzel megvolnánk. Megtisztítom az almát, lereszelem, cukrozom, fahéjjal megszórom, vörösborban megpárolom. A párolt almát félreteszem egy tálkába, kimosom a lábast és beleteszem a darált diót. Azt is megpárolom vörösborban, nem nyalok bele a borosüvegbe, a kész tölteléket félreteszem egy tálkába. Mégegyszer elmosogatom azt a nyomorult lábast mert még a máktölteléket is meg kell párolni benne, szintén vörösboron. Ezt már végre bennehagyhatom, már csak akkor fogom elmosogatni, ha összeállt a süteményköltemény. Kinyújtom a tésztát, megkenem szilvalekvárral. Ráteszem a következő réteget, megkenem a diótöltelékkel, a következő tésztaréteget a mákkal, végül az alma jön. Beborítom az egészet a legutolsó tésztalappal, jól összenyomkodom, kicsit megszurkálom és betolom a sütőbe. A végeredmény szempontjából tökmindegy hogy milyen hőfokra állítom be a sütőt. Vagy a teteje fog megégni, vagy az alja, de a tészta közepe mindenképpen nyersen marad. Amig sül a tészta, elmosogatom a kislábast, a diós tálat, az almás tálat, a tésztás vajdlingot, a nyujtódeszkát, a sodrófát és a lekváros üveget. Utána le lehet zuhanyozni, bekrémezkedni, kicsit illatosítani. Éppen spirálozom a szempillám, amikor megérzem a szagot. Keserédes füstszag, valaki a szomszédban odaégetett valami süteményt.
Valakiii???
Valami sütemééénnytt????
A szomszédbaannn???!!!
Mint az őrült, vágtatok le a galériáról. Egyből hármasra állítom a szagelszívót. A flódni menthetetlen. Betekerem egy újságpapírba. Aztán még egybe, kirohanok a kukához. Dugig van. Visszarohanok a seprűért, a nyelével benyúlok, kicsit megemelem az összecsomózott zacskókat és alulra becsúsztatom a flódnicsomagot. Jól rátömködök.
Visszarohanok, a csípős füstben, a romokban heverő konyha láttán elsírom magam.
A nyomokat mindenesetre el kell tüntetni, beáztatom a tepsit.
Benyúlok a fagyasztóba egy csomag gesztenyepüréért, azon fagyosan belereszelem két fagylaltoskehelybe. Szerencsére van otthon egy doboz tartós tejszin. Kicsit belenyalok .... savanyú. Hát, ebből nem lesz gesztenyepüré. Újabb kör a spájzban, az egyik polcon van még egy üveg tavalyi szamócalekvár. Egy réteg gesztenye, egy réteg lekvár, egy réteg gesztenye, egy réteg lekvár.
Ez van. Belenyugvó sóhaj, irány a tükör. Egy dúlt arcú, kivörösödött szemű, zilált hárpia néz vissza rám. Még van öt perc. Hátha késik. Futás a fagyasztóhoz, egy marék jégkockát bekötök egy nejlonzacskóba, a zacskót egy konyharuhába. Hanyatt a kanapéra, a jeges zacskót a szemre. Mély sóhaj. Lazít. Belélegez. Kilélegez. Be... Ki... Be... Ki... Arcizmokat lazít. Be... Ki...
Csöngetnek.
Jegeszacskó konyharuhával együtt be a kukába. Sminkelni már nincs idő, ajkakat kicsit megharapdálni, megnyálazni, ha duzzadt és fényes, azt mindig értékelik a pasik. A nagy rohanásban lecsúszott melltartópántot helyrerántani, ugyanazzal a mozdulattal a szabadulni vágyó ciciket is visszagyömyöszölni. Szoknyát végigsimítani, gerincet kihúzni, állat felemelni, mosolyt felölteni. Rendben.
A pasi -mint az várható volt- nem vesz észre semmit.

Vacsora után, ha szerencsénk van és az ideális, a tökéletes férfit fogtuk ki, őkelme hátradől a széken, sokatmondóan a szemünkbe néz és csak annyit mond:
-Királynőm, isteni volt. Előtte, vagy utána mosogassak el?-
Ha van szíved azt mondani, hogy előtte, akkor meg sem érdemled a pasast.
Ha nem a tökéletes pasast fogtuk ki -amire matematikailag kb 99% esélyünk van- akkor esetleg rákérdez:
-Nem azt igérted, hogy flódnit csinálsz?-
Na, ezen a ponton két lehetőség közül választhatunk:
vagy bűbájosan elmosolyodunk és beleborzolunk az áldozat hajába, mondván, hogy -Nem azt igérted, hogy elviszel egy cukrászdába flódnit enni?-, vagy sírvafakadunk és szemrehányásokkal árasztjuk el a boldogtalant, hogy neki semmi se jó, hogy mi bezzeg a lelkünk kitesszük érte, ő bezzeg soha semmit értünk, nem is szeret, csak kihasznál....

Egy biztos: ha van egy csepp eszünk, jövőre úgy kezdjük a flódnisütést, hogy kiveszünk a fagyasztóból egy csomag gesztenyepürét.