Soha, soha, soha-soha-soha de tényleg soha ne akarjatok felnőtt fejjel olyasmit tanulni, amilyen témában nem dolgoztatok és most sem dolgoztok.
Ha legalább valamihez kötni tudnám, de nem, csak magolok, lóg az egész a levegőben, egymáshoz nem illeszkedő tudásmorzsák keringenek az agyam végtelen űrjében. Néha egymáshoz csapódnak, de csak azért, hogy még apróbb morzsáccskákra essenek szét.
Igaziból csomó mindent értek, -valamivel kevesebbet ugyan, de- tudok is, csak az egész nem áll össze egésszé, egy használhatatlan katyvasz van a fejemben, szótagokra bomlott definiciók és műveletekre hullott algoritmusok.
Uhh.
Uhhh.
uhhhuhhhuh.