:-) Szépjóestét!
Máma se volt semmi a munkahelyemen bent lenni, de most legalább értelmes munkákat csinálhattam, egy csomó mindent befejeztem, volt értelme a napnak.
Hazafelé jövet kerültem egy kicsit és megnéztem a Vascipőket a Duna-parton.
Ez a Nol kép nem adja vissza, de az emlékhely "nagyon el van találva". A cipők valóságos méretűek és magukban hordják a néhai viselőjük személyiségét; csinos, kopogós női topánkák, széttaposott mamuszok, nehéz munkásbakancsok, ócska, lyukas talpú cipők, gyerekcipőcske, dagadt lábú nénik kibütykösödött fűzőscipője, boltoslányok lapossarkúja; minden cipőbe beleképzelhető a viselője.
Nagyon megrázó alkotás, a cipőket nézegetve elemi erővel tör rá az emberre a felismerés, hogy itt nem volt kegyelem, nem volt mentség, nem volt esély, nem volt válogatás: korra, nemre, társadalmi állásra tekintet nélkül lőtték az embereket a Dunába. Fiatal nőt, gyereket, professzort, vasgyári munkást, öregasszonyt, mindenkit, akiben egy kanálnyi zsidó vér folyt és mindenkit akit elkaptak és nem tudtak feltuszkolni egy Auschwitzba induló vonatra.
44-ben nyilván összeszedték a cipőket, gondolom talán válogatták is, a jobbakat öszegyüjtötték, a nagyon viselteseket végleg eldobták; háború volt, hadihelyzet, kellettek a cipők és a melegebb ruhadarabok. Cinikus idők voltak akkoriban és ebben a cinizmusban csak kissebbik rész volt az, hogy összeszedték a kivégzettek javait,
Aki arrafelé jár, tegyen le egy mécsest, vagy egy követ. A Parlamenttől kell sétálni az Akadémia felé és egyszercsak ott vannak a cipők a rakpart szélén.
Más:
egy darabig most lehet nem leszek, csütörtökre fel vagyok íratkozva Pascal II. vizsgára. Ebből 3 éve már egész ügyesen megcsináltam a gyakorlati vizsgát, de utána voltam akkora barom, hogy elhanyagoljam az elméleti megírását. Jelenleg annyira emlékszem, hogy a programot a BEGIN és az END szavak közé kell írni, van elöltesztelő ciklus, hátultesztelő ciklus, és hogy a programtervezés tulajdonképpen annyi, hogy meghatározom a bemenő adatszerkezetet, meghatározom a kijövő adatszerkezetet és a kettőt összefésülve, közéjük írom a programot.
Hát, erre a " közéjük írom a programot"-ra van két és fél napom és cirka 30 % esélyem, hogy meg tudom csinálni. Ha nem jelentkeznék, akkor csütörtökön fél 5 és fél 6 között kéretik értem szurkolni!
Máma se volt semmi a munkahelyemen bent lenni, de most legalább értelmes munkákat csinálhattam, egy csomó mindent befejeztem, volt értelme a napnak.
Hazafelé jövet kerültem egy kicsit és megnéztem a Vascipőket a Duna-parton.
Ez a Nol kép nem adja vissza, de az emlékhely "nagyon el van találva". A cipők valóságos méretűek és magukban hordják a néhai viselőjük személyiségét; csinos, kopogós női topánkák, széttaposott mamuszok, nehéz munkásbakancsok, ócska, lyukas talpú cipők, gyerekcipőcske, dagadt lábú nénik kibütykösödött fűzőscipője, boltoslányok lapossarkúja; minden cipőbe beleképzelhető a viselője.
Nagyon megrázó alkotás, a cipőket nézegetve elemi erővel tör rá az emberre a felismerés, hogy itt nem volt kegyelem, nem volt mentség, nem volt esély, nem volt válogatás: korra, nemre, társadalmi állásra tekintet nélkül lőtték az embereket a Dunába. Fiatal nőt, gyereket, professzort, vasgyári munkást, öregasszonyt, mindenkit, akiben egy kanálnyi zsidó vér folyt és mindenkit akit elkaptak és nem tudtak feltuszkolni egy Auschwitzba induló vonatra.
44-ben nyilván összeszedték a cipőket, gondolom talán válogatták is, a jobbakat öszegyüjtötték, a nagyon viselteseket végleg eldobták; háború volt, hadihelyzet, kellettek a cipők és a melegebb ruhadarabok. Cinikus idők voltak akkoriban és ebben a cinizmusban csak kissebbik rész volt az, hogy összeszedték a kivégzettek javait,
Aki arrafelé jár, tegyen le egy mécsest, vagy egy követ. A Parlamenttől kell sétálni az Akadémia felé és egyszercsak ott vannak a cipők a rakpart szélén.
Más:
egy darabig most lehet nem leszek, csütörtökre fel vagyok íratkozva Pascal II. vizsgára. Ebből 3 éve már egész ügyesen megcsináltam a gyakorlati vizsgát, de utána voltam akkora barom, hogy elhanyagoljam az elméleti megírását. Jelenleg annyira emlékszem, hogy a programot a BEGIN és az END szavak közé kell írni, van elöltesztelő ciklus, hátultesztelő ciklus, és hogy a programtervezés tulajdonképpen annyi, hogy meghatározom a bemenő adatszerkezetet, meghatározom a kijövő adatszerkezetet és a kettőt összefésülve, közéjük írom a programot.
Hát, erre a " közéjük írom a programot"-ra van két és fél napom és cirka 30 % esélyem, hogy meg tudom csinálni. Ha nem jelentkeznék, akkor csütörtökön fél 5 és fél 6 között kéretik értem szurkolni!
0 Comments:
Megjegyzés küldése
<< Home