Sárgaborsó leves "húsvétiasan"

Kell hozzá kis dobozkányi (két - három deci) a húsvéti sonka (esetleg füstölt pulyka felsőcomb, nem a fóliás gyorspácolt izé, hanem a madzagon lógatott, sötétre füstölt valódi) főzőlevéből. Ezt, miután kivettük belőle a benne kihűlt sonkát, le kell zsírozni és kis dobozkákban betenni a fagyasztóba.
Szóval, két tányérhoz be kell áztatni negyed zacskó (nézzük csak, egy zacskó fél kiló, azaz ötven deka, szóval 12,5 deka, legalábbis remélem, tessék utánam számolni!) szűrőben megmosott sárgaborsót két bögre (3-4 deci) vízbe. Ugyanabba a lábosba, mint amiben főni fog, mert főzni ugyan sokan szeretnek, de mosogatni már jóval kevesebben. És jó nagy lábosban, mert a sárgaborsó szeret felhabosodni és kifutni, tűzhelyet mosni pedigszintén nem a legkellemesebb elfoglaltság. Szóval ázik a sárgaborsó egy órácskát, közben a sonkalé is olvad egy kicsit, és a szakács is megtisztít és fél centis karikákra vág egy szép szál sárgarépát és pár gerezd fokhagymát. Amikor megázott a borsó, bele kell zuttyantani a lábosba a kásásra olvadt sonkalét és lefedve, kislángon feltenni főni. Azért kell lefedni, mert engem a hideg kiráz az olyan mondatoktól, minthogy "a főzés közben elpárolgott vizet pótoljuk". Közben el lehet menni kicsit tanulni, vagy pár polcnyi könyvet leporolni, a sárgaborsó főhet egy órát, sőt, többet is. Amikor már teljesen puha, sőt, kezd szétfőni, akkor beledobjuk a sárgarépaszeleteket és hozzányomjuk a fokhagymát. Jó sokat, mert úgy a finom. Fél óra múlva, mire teljesen szétfőtt a sárgaborsó, kész is az isteni, sűrű, füstölt ízű leves. Lehetne kétszer annyi vízben főzni és fokhagymás rántással sűríteni, de annyival nem lesz finomabb berántva, mint amennyivel nehezebb. Én őrölt fekete borssal szoktam ízesíteni. Só általában nem kell bele, mert a sonkalétől pont elég sós lesz.
Akinek nincs sonkaleve, az először is jól jegyezze meg, hogy jövőre tegyen félre, aztán tegye fel a sárgaborsót csak úgy simán, vízben és -félfővésben- a sárgarépával együtt karikázzon bele egy szép darab füstölt kolbászt. Úgy se rossz, de én jobban kedvelem "húsvétiasan"
Ebben a levesben az a jó, hogy bár -az áztatási és a hosszú főzési idő miatt- sokáig készül, a vele való foglalatosság mégsem több 10 percnél. Ennyi időbe telik megmosni és beáztatni a sárgaborsót, megtisztítani és felszeletelni a sárgarépát és a fokhagymát. Nem kell forgatni, kevergetni, a fedőt emelgetni, fő magától, az se nagy tragédia, ha megfeledkezünk róla, mert annál finomabb, minél jobban szétfő. A rántás meg egyébként sem egészséges, hát akkor minek pacsmagolnánk vele, nem?