:-)) Szépjóestét!
Máma összefutottam a másodfőnökömmel, annyit kellett bájolognom, hogy majdnem elkéstem a Koccanást. Rohantam hogy el ne késsek, mert ezt a jegyet már szeptember óta vadászom. Szeptember 10-én megyek a pénztárba, már nincs jegy októberre se. Október 10-én újra megyek, már elfogyott novemberre. És ez így ment egész évadban, mígnem március 10-én a pénztárosnő ki nem mondta a csodának hatü mondatot: Melyik előadásra? Addigra már úgy megszoktam, hogy nincs jegy, hogy meg se néztem milyen napokon megy, hát csak anyit nyögtem ki hogy valamelyik szombatra vagy vasárnapra.
Másrészt, akár el is késhettem volna, az első pár mondat az iszonyú lapos Jenő - hülyenő poénpároson alapult, Spirótól kicsit többet vártam. Aztán persze rájöttem, hogy pont jó volt az a kezdés, az egész darab egyetlen, óriási nagy karikatúra, mintha valaki a mai magyar Pokol Kapuját festette volna meg torzképekben. Egy koccanás miatt kialakult, egész napos dugóban játszódik a történet. Kiröhöghetjük benne a meghasonlott menedzsert, a boldogtalan, magányos nőt, a vállalkozót és az ő ukrán vagy román vagy a csuda tudja milyen rabszolgáit, a bőrfejűeket, a brókert, a zsarukat, a kunzumidióta kismamákat, az utca elposványosodott szókincsét, mindent és mindenkit kiröhöghetünk a darabban, rólunk szól. A mindenféle emberek a szükségben egyébként összebarátkoznak, feloldódnak, kezdenek együttműködni egymással egészen addig, amig újra meg nem indul a forgalom. akkor kezdődik előlről az anyázás, a tülkölés, mindenki visszatalál a saját megszokott kerékvágásába.
Jó kis darab volt, remekül szórakoztam.
Mire véget ért a színház, eleredt az eső. Vékony blézerben, könnyű cipellőben, behúzott nyakkal kerülgettem a tócsákat. A metrólejárónál egy férfi ernyőket árult.
-Naccságos asszony, olcsó az esernyő!-
Ez igen! Milyen ügyes! Sőt, élelmes! Ráadásul a darabban is volt egy vállalkozó, aki azonnal megszervezte az ellátást, volt sör, üdítő, lángos, igaz, minden jó drágán, extra-profittal.
-Mennyi?-
-Ötezer!-
Ööötezeeerr??? Egy nyamvadt kínai esernyőért!!?? Ügyes! Sőt, élelmes! Erre egy Spíró hősnő nyilván azt mondaná, hogy "ötezerérmánazanyádismegbaszhatodTeszopottfaszúgeci!"
De én, én nem vagyok Spíró hősnő, én kulturlény vagyok, színházból jövök, ráadásul az előbb is naccságosasszonynak szólítottak. Szóval én nem beszélek csúnyán, csak elegánsan legyintettem (nagyon jól sikerült mozdulat volt, kecses, finom, pont mint amikor Honty Hanna elküldi az inasát) és halkan ennyit susogtam:
-Dugd fel magadnak!-