:-) Szépjóestét!
Lassan kezdek magamhoz térni. Ideje, nagyon útálom magam amikor olyan nyafogós vagyok mint tegnap este is.
Nno, a lényeg, hogy a bioritmusom érezhetően felfelé ívelő periódusban van.
Kicsit nagyon hiányzik a kutyu, nincsenek reggeli séták, nincs viharos üdvözlés, nincs ébresztő. Képes vagyok fél nyolcig is aludni, dunsztom sincs, hogy fogom visszaállítani magam a korai kelésre. Azt a multkor elfelejtetem leírni, hogy óriási szerencsém van az ebbel: bár én nem az "Ül!, Fekszik!, Pitizik!" tanításában valósítom meg önmagam és a kutyunak rengeteg nevelési hibája van, de utazni nagyon könnyű vele. Keresztül vergődünk Budapesten, utána két és fél órát, gyakran többet egy zsúfolt távolsági buszon és a blökinek nyikkja sincs, gyakran észre sem veszik, hogy kutya van a buszon. És nem azért nincs vele baj, mert remegve kucorog a lábamnál, hanem azért, mert teljesen nyugisan elvan. Nézelődik, bemutatkozik a szomszédoknak, ha valaki érdeklődik utána akkor kicsit vakargattatja a tokáját, ha nem, akkor elfekszik és alszik egyet. Ha ketten vagyunk, akkor felkérezkedik az ölünkbe, egy darabig néz ki az ablakon és kis idő múlva szintén úgy dönt, hogy ha úgyse történik semmi, hát akkor aludjunk. Ha egyedül vagyok vele, akkor az ölbemászással nem is próbálkozik, már tudja hogy nem fér el. Tényleg könnyű vele utazni, bár az utolsó fél órában már minden megállóban le akar szállni, de akkor se hisztizik, hanem csak mutatja, hogy mostmár elég, mostmár unom, inkább futnék egyet, vagy ásnék, de legfőképpen úsznék már, különben is vacsoraidő van. Nno, szóval jó kis ebecském van, most nyaral, várja hogy a gazdija a nyelvtanfolyam után érte menjen.

Más:
19 éve történt a világ eddgi legszörnyűbb ipari balesete, a csernobili atomerőműben.
Most sem tudok mást javasolni, mint tavaly: lapozzátok át Elena honlapját. Nem kell angolul tudni, pontosabban csak annyit, hogy "next page": "lapozás". A képek mindent elmondanak. Nagyon visszafogott stílusú oldal, mégis átjön az üzenet: az ember nem mindenható, ha rosszul bánik a tudományal, a környezetével, ha a technika elbizakodottá teszi, akkor végzetes katasztrófát okozhat.

Az oldal tavaly ilyenkor nagyon túlterhelt volt, ha nem jönne be, kicsit később érdemes újrapróbálni. Az utolsó néhány oldal (chapter 23 - 27) nagyon megrendítő.