:-)) Szépjóestét!

Máma olyan voltam, mint egy lassított felvétel. Ezer szerencse, hogy nem kellett magamat megerőltetni, hálistennek egész nyugis nap volt.

A hétközi nagy tanulás alatt nem hallgattam rádiót, nem olvastam újságot, most csak kapkoodom a fejem, hogy mi van: szőlővesszők, pezsgőzések, hokimeccsek, egységkormány, a csuda tudja mi nem még. Most túl fáradt vagyok ahhoz, hogy linkeket csináljak és elemezgessek, ráadásul egyre gusztustalanabb is ez az egész. Így nagyhirtelen egy fizikából ismert jelenség, az interferencia jut az eszembe. Amikor azzal kísérleteztünk, hogy két követ dobtunk a vízbe és a két csobbanás verte hullámok kisimultak, amikor találkoztak. Később elektrotechnikából már számolni is tudtam ezt a jelenséget, de ezt most hagyjuk.

maradjunk a köveknél.

Aki ugye nem szereti az állóvizet, az bedob egyet. Egy olyat, ami jó nagy hullámokat ver, mondjuk egy sikkasztási ügyet.
A másik megijed, hogy hát ezek a hullámok most felcsapnak az ő stégjére, hát bedob egy másikat amivel kioltja az előzőleg keletkezett hullámokat. Mondjuk bedob egy politikai hátszéllel elnyert állami támogatást, és ha-már-lúd-legyen-kövér, utánadob egy kis hatalommal való visszaélést.
De a hullámok kicsit tovább terjednek, hát az egyik bedob egy újabb követ, kő mindig van, dzsip-bérlés, apró-cseprő igazgató tanácsi tagságok, családi vállalkozásoknak juttatott üzletek, előre levajazott pályázatok, privatizáció, kriminalizálódott ex-üzletfelek, bárhova nyúl az ember, mindenhol talál valami ilyesmit amit be lehet dobni.
Az így felkorbácsolt hullámok pedig többé-kevésbé kioltják egymást. Tiszta sor, bárki érti, aki hatodikos korában nem hiányzott arról a fizika óráról.
A felszín -ha simának nem is, de- kevésbé tarajosnak látszik.
Gondolják ezt a kődobálók.
Csakhát a buzgó hullámkioltogatásban nem veszik észre, hogy a víz egyre zavarosabb, sőt, a bedobált kövek már kezdik megtölteni a medret, emelkedik a vízszint és bizony már mindenféle hullámverés nélkül is a stégjükig ér a szennyes lé.
Nno. Hát valami ilyesmi gondolatokat ébreszt bennem, ha átfutom az újságok címsorait.
nagyon tele van már a hócipőm ezzel a végképp elposványosodott közélettel, ezt a fenti eszmefuttatást a hétvégén kicsit átgondolom és úgy összerakom, hogy én, ha politikus lennék, mélyégesen elszégyellném magam attól, hogy az embereknek ilyesmi jut rólam az eszükbe.

Más:
Este megnéztük a 36-ot Auteuil-lel és Depardieu-vel. A barátnőm ragaszkodott hozzá, én nem rajongok túlságosan az olyan filmekért amikben két viharvert pasi néz egymással farkasszemet és egy csomó mindenki máson kívül a két főhős egyike is meghal, a másik pedig megdicsőül. Az előítéleteimhez képest tetszett a film, arról szól, hogy a két zsaru milyen zsivány módszerekkel dolgozik, hogyan és mikor billennek át azon a hajszálvékony határon, ami a rablót a pandúrtól elválasztja. Tényleg jó film, éppencsak annyi erőszak van benne ami a sztorihoz nélkülözhetetlen és a szereplők drámáit, az összecsapások lelki okait és következményeit mutatja be. Arról meg, hogy Depardieu hogy tud nézni a nőkre, oldalakat tudnék teleírni. A partnerét nem is látjuk csak őt, de mégis pontosan lehet tudni, hogy milyen a viszonya a vele szemben álló nőhöz: kedveli, tiszteli, megveti, szerelmes volt bele, szerelmes lesz bele, őt hagyta el, ő hagyta el, egyetlen pillantásából ki lehet olvasni egy olyan történetet, amiből mások másfél órás filmet csinálnak. Fantasztikus a pasi, egyszerűen fantasztikus.

Mondjuk, Auteuil sem marad el tőle, most ő volt a pozitív(abb) figura.

Azt azért jól gondoljátok át hogy kivel nézitek meg, mert nagyon bonyolult a történet és hazafelé jövet nem mindenki szeret olyan kérdésekre válaszoni, minthogy:
-Akkor most direkt kicsalta a bérgyilkosokhoz?-
-Miért mondta, hogy 13 golyó van a pisztolyban?-
-De miért ölte meg a feleségét?-
-Őt lőtték bele a sírba? Hogy nem lőtték bele, csak megijesztették? Jaa? De miért?-
-És akkor most bosszút állt?-
-De hát nem is ők rabolták ki a pénzszállítót!-
-Az az öreg kurva a szeretője volt?-
És így tovább, és így tovább, a Ferenciek terétől a Városkapuig. Mondom, hogy egy jó kis lélektani krimi a 36.