:-)) Szépjóestét!
Megnéztem este a Krétakör Fekete országát.
Nagyon-nagyon durva és nyers előadás; egy rózsaszín barbi-szobában megjelenítik a tavalyi év híreit. Zanzásítva, ahogy azt a SMS-hírek előfizetői kapják. Nagyon röhejes, nagyon tragikus, nagyon ... nagyon reménytelen, nagyon dühítő híreket. Megénekelték Simek Kitty "balladáját", a pedofil-botrányokat. Eljátsszák az iraki fogolykínzásokat, a túsz-lefejezéseket, baacsfi dijanaat, az Európai Úniós választás gusztustalan kampányát, dzsordzso em rihárd zászlóégető akcióját meg még egy csomó mindent. Szinpadra viszik még azt is, hogy milyen álszent módon bánunk a szegényekkel, például. A díszlet azt sugallná, hogy milyen mocsokságban nőnek fel a gyerekeink, de ez senkit ne tévesszen meg, a darab nem erről szól. Nem is arról, hogy a sok borzalom egyre immunisabbá tesz minket.
Dunsztom sincs hogy miről szól a darab, de nagyon jó. Illetve hát rossz érzés nézni, de hát pont ettől színház a színház, hogy a rosszat is be tudja adni az embernek.
(nagyon zárójelben: azért iszonyú kegyetlen dolog ez a Sztanyiszlavszkij módszer. Szegény Nagy Zsoltnak a kb 3 perces jelenete alatt meg kellett innia legalább másfél-két liter vizet, miközben anyaszült meztelenül állt egy asztalon, Gyabronka József a fenekébe kukucskált bele, Láng Annamária pedig egy poharat tartott a fütyije alá, amibe bele kellett volna pisilnie és amit -mint azt a hírekből tudjuk- csak félig sikerült megtöltenie. Ja, a vizet Csákányi Eszter töltögette, jó magasról, hogy hangosan csobogjon, ami ugye köztudottan vizelési ingert kelt az emberekben.)
Más:
annyira nem szeretek tömegközlekedni, hogy a megnyitása óta csak most másodszor voltam a Millenárison.
Első látogatásomkor fel sem tünt, hogy az a park micsoda egy mesterséges hely. Vonalzóval és szögmérővel szerkesztett szabálytalanságok, a dús, nyírott gyep és a mértani pontossággal, elszórva ültetett növények pont olyan érzést keltenek, mintha egy tetejét vesztett bevásárlóközpontban lennénk. Szinte lehet hallani, ahogy a szabad ég alatt zümmögnek a légkondicionálók és finoman serceg a nap-gép. Valami hihetetlen mesterséges hatású a park, az embernek az az érzése, hogy az egészet Kínából, valami gigantikus művirág-gyárból importálták, vagy ha fél napig nem ápolja a személyzet, az egész kiszárad és elpusztul.
Megnéztem este a Krétakör Fekete országát.
Nagyon-nagyon durva és nyers előadás; egy rózsaszín barbi-szobában megjelenítik a tavalyi év híreit. Zanzásítva, ahogy azt a SMS-hírek előfizetői kapják. Nagyon röhejes, nagyon tragikus, nagyon ... nagyon reménytelen, nagyon dühítő híreket. Megénekelték Simek Kitty "balladáját", a pedofil-botrányokat. Eljátsszák az iraki fogolykínzásokat, a túsz-lefejezéseket, baacsfi dijanaat, az Európai Úniós választás gusztustalan kampányát, dzsordzso em rihárd zászlóégető akcióját meg még egy csomó mindent. Szinpadra viszik még azt is, hogy milyen álszent módon bánunk a szegényekkel, például. A díszlet azt sugallná, hogy milyen mocsokságban nőnek fel a gyerekeink, de ez senkit ne tévesszen meg, a darab nem erről szól. Nem is arról, hogy a sok borzalom egyre immunisabbá tesz minket.
Dunsztom sincs hogy miről szól a darab, de nagyon jó. Illetve hát rossz érzés nézni, de hát pont ettől színház a színház, hogy a rosszat is be tudja adni az embernek.
(nagyon zárójelben: azért iszonyú kegyetlen dolog ez a Sztanyiszlavszkij módszer. Szegény Nagy Zsoltnak a kb 3 perces jelenete alatt meg kellett innia legalább másfél-két liter vizet, miközben anyaszült meztelenül állt egy asztalon, Gyabronka József a fenekébe kukucskált bele, Láng Annamária pedig egy poharat tartott a fütyije alá, amibe bele kellett volna pisilnie és amit -mint azt a hírekből tudjuk- csak félig sikerült megtöltenie. Ja, a vizet Csákányi Eszter töltögette, jó magasról, hogy hangosan csobogjon, ami ugye köztudottan vizelési ingert kelt az emberekben.)
Más:
annyira nem szeretek tömegközlekedni, hogy a megnyitása óta csak most másodszor voltam a Millenárison.
Első látogatásomkor fel sem tünt, hogy az a park micsoda egy mesterséges hely. Vonalzóval és szögmérővel szerkesztett szabálytalanságok, a dús, nyírott gyep és a mértani pontossággal, elszórva ültetett növények pont olyan érzést keltenek, mintha egy tetejét vesztett bevásárlóközpontban lennénk. Szinte lehet hallani, ahogy a szabad ég alatt zümmögnek a légkondicionálók és finoman serceg a nap-gép. Valami hihetetlen mesterséges hatású a park, az embernek az az érzése, hogy az egészet Kínából, valami gigantikus művirág-gyárból importálták, vagy ha fél napig nem ápolja a személyzet, az egész kiszárad és elpusztul.
0 Comments:
Megjegyzés küldése
<< Home