:-) Szépjóestét!
Máma este nem kellett mennem dolgozni!!! WoOWwww!!
Pénzköltésre használtam fel az alkalmat:
vettem egy új kisrádiót (Grunding, digitális, fülhallgatós, övcsipeszes, jó ha van 5 deka, valódi bringás rádió),
optikai egeret (már untam pucolgatni a görgőt. Mindjárt kettőt vettem, a másikat beviszem a munkahelyemre, mert ott nem vesznek ilyesmit, szenvedjünk mi a hatszáz forintos vackokkal. Van már bent egy térdeplőszékem és egy írható CD-m, mert hirtelen kellett, és nem kaptunk az igényléssel. Hehehe, a sztahanovista HüPi aki vagyok ... Nna. Jó kis móka lesz majd mindezt hazahordani.)
Tornacipőt is akartam venni, de a rádió vásárlásával annyi idő eltelt, hogy teljesen kipurcantam. Ezek a nagybevásárló-központok olyanok, mint egy futószalag: toljad a kocsidat, pakoljad tele, de ha valamit tudni akarsz, ha egyetlen kérdésed is van, akkor már inkább ne is gyere hozzánk, nem ér annyit az egész, hogy egy emberünk öt percét rád szánjuk. Randa helyek ezek a hipermarketek, nNa, mit szépítsem, tényleg csak muszájból járok oda. Ha a Lehelen lehetne kapni egeret, azt is inkább ott venném.
Uhhh.

Szóval Hölgyválasz
Fontos szempont volt, hogy vígjáték legyen, hogy közeli moziban játsszák és elég későn ahhoz, hogy előtte még tudjunk egyet eludni, de ne is túl későn, hogy még az utolsó metróval haza tudjunk jönni.
Ezek azért elég praktikus szempontok egy esti programhoz.
Jó választás volt, remekül szórakoztunk.
Világéletemben szerettem (volna) táncolni, még annak idején, amikor otthon éltem, jó kis társaságunk volt; szombat esténként nyolc óra körül hozzáfogtunk, váltott pasikkal (általában 2-3 fiút használtunk egy éjjel, vagy ha kidőltek a sorból, többet is) táncoltunk hajnali négyig, aztán mezítláb (a lábunk eddigre úgy bedagadt, hogy le kellett venni a tűsarkú cipőt) hazasétáltunk. Aludtunk vasárnap délig. A mérleg hervadhatatlan jókedvet és 2-3 kiló mínuszt mutatott (bizisten, egy áttáncolt éjszaka alatt simán le lehet ennyit fogyni).
Ezek után természetes is, hogy jól szórakoztunk a Hölgyválaszon.
Kedves kis film.
Az örök problámát boncolgatja; a negyvenes, öregedő, öregecskedő házaspárok -akik ugyan szeretik egymást, de kezdenek beleszürkülni a hétköznapokba- hogyan vigyenek egy ksi színt és új szenvedélyt a házasságukba.
Na hogyan?
Hát naná, hogy tánccal. Én is úgy csinálnám.
Kedves kis film.
Van benne egy szívdöglesztően jóképű pasi és az ő csinos felesége, továbbá egy gyönyörű, fiatal tánctanárnő, aki nagy csalódáson és bánaton van túl. Van még benne boldogtalan, idősödő tánctanárnő, meg egy látens buzi aki mindenáron be akar csajozni, továbbá egy nagyseggű szőke aki szexistennő akar lenni, de van még halkszavú, szolíd kopasz hivatalnok is aki macsó szeretne lenni meg egy reménytelenül szerelmes dagadt néger és eg pikírt magánnyomozó aki ugyan egyszer már elrontotta az életét, de még mindig elég jól néz ki ahhoz, hogy újrakezdje ... szóval csupa jó karakter, akikkel pompás kis melodrámákat lehet eljátszatni.
A mindenféle titkolózások, útkeresések, bonyodalmak és félreértések után persze mindenkinek helyrebillen az élete: a jóképű pasi meg az ő csinos felesége újra egymásra talál és rántáskavarás közben forró, erotikus rumbát jár a konyhában. Még meg se csalják egymást. A nagyseggű igazi szexdívának érezheti magát a gyöngéd szívű, kopasz macsóval, a fiatal tánctanárnő visszatalál a hivatásához, az öregedő tánctanárnő megáll a lejtőn, leszokik a piáról és fellendül a tánciskolája. A kissé elhasznált, de még mindig rettentő vonzó nyomozó is ráveszi magát egy tánckurzusra, tehát biztos rendbe fog jönni az élete is.
Ki is maradt ki?
Ja, a látens buzi a melegbárok ünnepelt sztárja lesz, a reménytelenül szerelmes néger lefogyni ugyan nem fog, de a tánctudásával meghódítja az édes, barbi-méretű és -formájú leánykát.
Kedves kis film volt, tényleg jól szórakoztunk.
Richard Gere még a szarkalábaival együtt is hihetetlenül szekszin tud hunyorogni, a vágó pedig olyan ügyes volt, hogy akár el is hihetjük: a pasi elképesztően jól táncol. A férfinézők kedvéért azért elmondom, hogy Jennifer Lopez fenekét mindenféle szögből és irányból, meglehetősen közelről és hosszú ideig mutatja a kamera, természetesen tánc közben.
Ha másért nem, már ezekért is érdemes volt a filmet megnézni.
Az esztétikumon túl persze tanulságok is vannak a filmben: megtudjuk például, hogy az emberek azért szeretnek házasságban élni, mert szükségük van arra, hogy valaki a tanúja legyen az életüknek.
Végülis, ha jobban belegondolok, ez így igaz.
Azt is megtudjuk még, hogy egy házastársnak még a megcsalásnál is jobban fáj, ha van az életünknek olyan -bármilyen kicsi- része, amit nem osztunk meg vele. Amit titkolunk előle.
Végülis, ha az első tételt elfogadom, akkor ez is igaz lehet.
Innen már csak egy lépés a film végső tanulsága: a hosszú, boldog házasság tika, hogy az életed minden percét, minden apró kedvtelésed, szenvedélyed oszd meg a házastársaddal.
Ha Te szeretsz, vagy szeretnél táncolni, akkor vond be őt: tanítsd, vezesd rá, kóstoltasd meg vele! Táncoljatok együtt, hisz attól boldog az életetek, hogy a munkaidőn kívül minden szabad perceteket együtt töltitek, semmiféle külön úton nem jártok.
És innen már csak egy lépés, hogy együtt gyüjtsetek bélyeget, együtt olvassatok újságot, képregényt, együtt fogjátok a fakanalat, együtt töltsétek be a mosógépet, együtt szereljetek autót, együtt kertészkedjetek, soha, egyetlen percre egyedül ne hagyjátok egymást, feloldódjatok egymásban, egy test legyetek és egy lélek, együtt fürödjetek és így tovább, életetek minden percét és élményét megosszátok egymással.

Egy nagy túróst, azt!
Ki nem állom ezeket az idétlen meséket, amik elhintik a világban a tökéletes, a soha véget nem érő és soha egyetlen percre meg nem ingó szerelem illúzióját.
Mert ha ez ilyen egyszerű lenne, hogy a szürke hétköznapokba becsempészünk heti egy össztáncot és néhány konyhai összebújást, hát akkor nem lenne ilyen boldogtalan a világ.
Ennél azért valamivel többet kell, pontosabban kellene tennünk egy jó házasságért.
Egyébként tényleg jól szórakoztunk, a film kedves is, humoros is, zenés is, táncos is.
Sőt, tanulságos is: ha kicsit többet akarunk, mint nevetni vagy szép embereket látni, akkor ne amerikai filmeket nézzünk.