Khm, khm.
Szóval az "egyéjszakás tárgy" nem azt jelenti ám, hogy le kell feküdnöm érte valakivel (bár, a mai állapotomban már arra is képes lennék, sőt, lehet jót is tenne nekem), hanem azt hogy egyetlen éjszakányi tanulással -célirányosan, a vizsga típusának megfelelően tanulva- bevágom.

A HüPi aki vagyok, sose szerettem a könnyebb végénél megfogni a dolgokat.
Vagy csak mindig a nehezebb vége jutott nekem?


Más:
nem tudom eldönteni, hogy már elkezdődött a választási kampány vagy pedig a politikacsinálóink -a fárasztásos technikát alkalmazva- arra játszanak, hogy jövő tavaszra mindenkinek tele legyen a hócipője a politikával és minél kevesebben menjenek el szavazni.
Hogy miért?
Hát azért, mert akkor a kemény magok dönthetnek, akiknek a létszáma állandó és jól kalkulálható.

Na, nem mintha a 100 lépés meggyőzőbbnek tűnne. Pláne nem így, hogy egyenként, vért izzadva szedegetik össze az ötleteket. Nem lépegetésnek, mégcsak nem is tyúklépésnek tűnik ez a program, hanem toporgásnak.
Pedig van benne ráció, ha a nagy reformoktól (társadalombiztosítás, adó) ennyire félünk, akkor apránként kell elkezdeni megváltoztatni a dolgainkat.
Csak valahogy olyan súlytalan az egész, olyan, mintha a könnyebb ellenállás felé indulnánk - és én tapasztalatból tudom, hogy a könnyebbik út ritkán visz a célig. Vagy ha mégis, akkor ahhoz akkora adag szerencse kell, aminek a létezésében megbízni hazardírozás.
Azt is elmondom, hogy miért gondolom így: azért, mert ez a program olyan hirtelen, a semmiből bukkant elő, mintha csak egy brain-storming-ról jövet tartottak volna egy sajtótájékoztatót. Most meg, ha már be van jelentve, hát akkor nem lehet abbahagyni, muszáj folytatni az ötletelést.
Egy reformot viszont elő kell készíteni, keresztül-kasul megvitatni, nemzetközi tapasztalatokat gyűjteni, változatokat készíteni hozzá, egyiket eldobni, a másik kettőt összedolgozni, még azt is kiegészíteni, szóval egy reform az rendesen át van gondolva - és mint ilyen, belátható időn belül sikeres lesz. Még akkor is sikeres, ha kezdetben vannak vele nehézségek. De egy alaposan átgondolt, gondosan megtervezett reform mindig eléri a célját.
Itt meg csak dobáljuk egymásra az apró -nem kétlem, hasznos- ötleteket és lessük, hogy összeáll-e egésszé.

Hát, akkor ne csodálkozzunk, ha az ellenzék is ötletel. Ráadásul demagóg ellenzéknek demagóg ötletei vannak.
És a demagógiára hajlamos emberek -vagy csak azok, akik elhiszik, hogy a könnyebbik végénél is meg lehet fogni a dolgokat- vevők ezekre a demagóg ötletekre.

Ma hallottam Mikola volt egészségügyi minisztert, aki szerint az emberek 72 %-a elutasítja az egészségbiztosítás "privatizációját". Azt, hogy több egészségbiztosító legyen Magyarországon, hogy egy kórház több egészségbiztosítóval is szerződhessen, vagy biztosítóknak lehessen saját kórházuk és mi válogathassunk közöttük.
De az ég szerelmére!!!
hát most egy felelős politikusnak mi a dolga??
Az, hogy az országot egy jobb irányba kormányozza, hogy erről a jobb irányról az embereket meggyőzze, vagy az, hogy hagyja magát kormányozni a többség által? Az által a többség által, akik félnek minden változástól, akik azt szeretnék, hogy állambácsi toljon mindent a fenekük alá ingyen?
Ja persze, így 72 % szavaztot biztosítottnak látnak. Végülis, valóban könnyebb learatni a gyengébb minőségű készt, mint megdolgozni a jobbért, amire kicsit várni kéne hogy beérjen.