:-) Szépjóestét!
nahát, hogy máma mekkora lufit pukkasztottam el!!
Megnéztem a Csillagok háborúját és állítom, hogy a film el fogja nyerni "Az Év Átverése" címet.
Valami elképesztő gagyi.
Vagy tizenhat évesen láttam az akkori első részt, azt, amelyikben Yoda Mester arra tanítja az ifjú Jedit, hogy pusztán akareterővel hogyan kell felemelni egy űrhajót. A jelenet igen mély hatást gyakrolt rám, ugyanis életemben akkor láttam először kigyúrt bicepszet.
Jó-jó tudom én, hogy mese meg minden, de akkor is!!
Az Obi Van és Anakin közötti viszonyt próbálták valami fanyar, baráti csipkelődéssel ábrázolni, ennek köszönhetően olyan lapos poénokat sütögetnek el mint egy harmadosztályú akciófilm kommandósai két köpés között.
Padmé és Anakin viszonya is hasonló szinvonalú, csak egy rövid párbeszéd, még ha nem is szó szerint:
-Milyen szép vagy!-
-Oh, nem, csak nagyon nagyon szerelmes vagyok....-
-Nem igaz, mert én vagyok szerelmes!-
-Ezek szerint Téged elvakít a szerelem?-
Uhh. Komolyan mondom, ha a Galaxis legszebb nője és legtökösebb Jedije között ílyen a szerelem, akkor az a Galaxis tényleg megérett a pusztulásra.
De az egész olyan ötlettelen, sótlan, elkedvetelenítő. A legtöbb harcolós jelenetet már láttam cowboy filmekben és Schwarzenegger vagy Bruce Willis filmjeiben. Kötélhídon való kardozást is láttam már szakadék fölött, vízesés fölött, mérgeskígyóktól hemzsegő verem fölött, hát most láttam egyet lávafolyam fölött is. Mit ne mondjak, nem pisáltam magam össze az izgalomtól.
Ami a színészi játékot illeti, nos, Yoda mestert érdemes megnézni. Igazság szerint ő az egyetlen, akinek az arca érzelmeket tükröz. Szenzációs jól megcsinálták, mint ahogy a film trükkjei és technikája is kitűnő, legalábbis az én szemem nem vett észre feltűnő hibákat.
De a többi színész!! Anakin gyanakvását és megrendülését az jelzi, hogy az ifjú tehetség kicsit szélesebb terpeszben áll és alulról fölfelé néz. A szerelmes jelenetekről már beszéltem.
A dramaturgia is hagy némi (mit némi?? Rengeteg!!) kívánnivalót maga után, nem túl meggyőző ugyanis, hogy a köztársaság eszméjét úgy védelmezi valaki, hogy sith-nek áll. Még akkor se, ha meg akarja menteni a feleségét. Ebből a történetből egy tehetséges rendező tudna csinálni egy tíz perces dokumentarista filmet, de majd' két és fél órába széthúzni, mit ne mondjak, kissé unalmas.
Ami meg a magyar szinkront illeti, az kritikán aluli. Ahhoz képest, hogy micsoda felhajtás volt körülötte, szupertitkos felvételek meg minden, a boldog nyolcvanas évek videofilmjeinek monoton aláolvasását idézte fel bennem - az egyszem főgonosz szupergonosz muhaháját kivéve, de azt meg már Lugosi Bélától sem nagyon lehetett komolyan venni.
Nno, lényeg a lényeg, ezt is láttam.
Ha valakit ágyhoz köt egy lábtörés vagy egy influenza és közelebb van egy videokölcsönző mint egy könyvtár, akkor persze nézze meg, de ha rám hallgat, inkább hív egy bringás futárt és elküldi a könyvtárba.
Egyébként meg a bicska kinyílik a zsebemben amiért elegendő pénzzel és reklámmal egy ilyen szart szuperfilmként lehet eladni.