:-)) Szépjóestét!
Jól elfáradtam.
meglátogattam anyukámat.
A kórház kivülről nagyon jópofa; parkos, van benne régi épület és új, modern szárny is. A legfeltünőbb, hogy az új épület minden ablaka felső sarkában van egy fecskefészek. Némelyiknek mind a két sarkában - a betegek az ágyból nézhetik, ahogy a fecskék jönnek-mennek, hordják az eleséget, szurkolhatnak a fiókák első szárnypróbálgatásaihoz. Nemrégen volt egy kis gyász, egy fészket levert a vihar. A hátsó udvar egy hatalmas, napos rét. Estefelé mindig megjelenik egy gólya, úgy néztem, tücsközni jár oda. Kényesen lépeget a hosszú lábain, néha lehajol és hullámzó nyakkal felcsippent valamit. Olyan kecses és elegáns mint egy felékszerezett dáma, aki vasárnap délután beugrik a zserbobobóba egy gesztenye pürére :-))

hanem, több jó nincs is abban a kórházban.
A sebészeti kórteremben fürtökben csüngenek a pókhálók, a szalagfüggönyök színét már felismerni sem lehet, olyan porosak. Mi a fenéért kell egy kórterembe olyan függönyt feltenni, amit nem lehet két perc alatt levenni és kimosni? Vagy kivülre szerelni, mondjuk redőnyt? Rejtély.
Hiába van modern armatúra szerelve az ágyak fölé, a nővérhívó gombja az ágytól jó nyolcvan centire van. Képzeljétek el, frissen műtve nyújtózkodni utána.
Kapaszkodónak egy gurtni van az ágy végéhez kötve - az erre kiképzett kampó árván meredezik az ágy fölött.
A fürdőszobákban a csapok és a szaniterek teljesen el vannak vízkövesedve, a padlóra ellenben -saját szememmel láttam- töményen locsolja a sósavat a takarítónő - úgy is néz ki. Szét van marva a kő, szinte porlik.
A gyönyörű kertben nincsenek padok. Nem is értem, a betegeknek is kellene sétálni, levegőzni, de nem lehet, mert le se lehet kint ülni.
A büfés beteszi a melegszendvicset a sütőbe, kiszalad, összesöpri a csikkeket, visszaszalad, kikapja a szendvicset ... kezet még véletlenül sem mos közben.
És még mindig rejtély, hogy egy betegtől miért kell egy délelőtt háromszor vért venni: egyszer a felvételnél, aztán a belgyógyászaton (vesegyulladásra is gondoltak), aztán mégegyszer, a sebészeten.
Tényleg nem értem. Ugyanaz a kórház, hát ha megcsinálnak egy vérvizsgálatot a belgyógyászaton, azt nem fogadja el a sebészet? Vagy miért? És egyáltalán, mennyibe kerül egy vérvétel? Nem hinném, hogy ilyen jól menne a kórházaknak, hogy három laboráns, három fecskendő, három pipetta, három teszt, három sterilizálás, három mittodoménmicsoda. Ezt egy kicsit át kéne gondolni az egészségügyben - én legalábbis hiszek a sűrű fillér elvében. Ez nem csak a bevételek oldalán működik, de a kiadásoknál is.

A nap vicce:
Anyukám nyögve, szuszogva fordul, a hálóingje közben felcsúszik, simogatja a csípőjén lefelé.
-Hilde, .e.a.anád a segemet?-
Kicsit meglepődtem de jó gyerek vagyok, szeretem is anyukámat, most sajnáltam is nagyon, biztos nem ér el a keze odáig...
-Hol?-
-Hogyhogy hol? Hát az alsó fertályamon.-
Megkerülöm az ágyat, begörbített ujjakkal vakarni kezdem a seggét. Amikor gyerekek voltunk azt szerette, ha a hátát vakartuk. Hát most a seggét, istenkém, ő is öregszik.
Úgy fordult meg, mint akit a bolha csípett meg:
-Nem azt mondtam hogy vakard meg, azt mondtam, hogy takard be! Kinn a bulám, aki benéz az ajtón, pont belelát! Húzd kicsit lejjebb a hálóinget, nem érem el...-
Eddigre a húgomból már kibukott a nevetés. A szomszéd ágy felől is valami kuncogás féleséget hallottam, a szemköztiben meg aprókat göcögött a néni. Én is elröhögtem magam. Anyukám is, tartotta szegény a hasát, feszülhetett a sebe nagyon, de azért abba nem hagyta volna, nevettünk nagyon.
Szerintem ezt még egy jó darabig emlegetni fogják, tényleg nem mindegy hogy vakard meg vagy takard be.
De én nem csak a sűrű fillérben hiszek, hanem a nevetés gyógyító erejében is.

Más:
Ez meg ez most egyáltalán nem érdekel. Majd holnap.