:-) Szépjóestét!
Eléggé ki vagyok merülve. Össze vagyok lottyadva, hogy pontos legyek.
A héten még minden este programom volt. Vagy el voltam, vagy dolgoztam - ez így vizsgaidőszakban elég durva.
Tegnap az Odry szinpadon voltam, a koreográfus osztály vizsgaelőadását néztem meg.
(már a jegy története is nagyon érdekes: szombaton az Operában szóba elegyedtem a székszomszédommal. Egy hihetetlen figura, évtizedekre visszamenőleg minden opera- és színházi előadásról tud valami érdekeset. Lényeg a lényeg, kaptam tőle egy tiszteletjegyet a vizsgaelőadásra.)
Négy koreográfus vizsgadarabját láttam.
Eleinte az volt az érzésem, hogy a koreográfusokat egyetlen dolog vezette: minél elvontabb, minél meghökkentőbb produkciókat akartak létrehozni és megtagadni az anyaműfajt, a klasszikus balettet. Rendben van, én jó közönség vagyok, tettem amit vártak tőlem: hökkentem, néha kuncogtam és nem akartam mindenáron megfejteni, hogy mit látok. Türelmes is vagyok, szívesen kivárom amig egy művész beérik és vagy megtalálja a saját mondanivalóját és ehhez a saját eszközeit, vagy belenyugszik, hogy mások gondolatainak tolmácsolója lesz - mármint olyan másoknak, akiknek vannak gondolataik. Nekik még nincsenek, csak a látványelemekre törekednek.
Ez volt az első részben.
A második rész első darabjában Ladányi Andrea a saját koreográfiáját táncolta. Valami elképesztő kifejező erő van abban a nőben. Alig hiszem, hogy saját magán kívül akad táncos aki le tudná táncolni az koreográfiáját. Amellett, hogy a végtelenségig kihasználja a saját fizikai adottságait, valami megfoghatatlan erő, egyfajta költészet sugárzik a testéből. El voltam bűvölve. Az utolsó darabban is ő táncolt (egy férfi partnerrel), erőteljesen, durván, bele a pofámba. Lebilincselő tehetség, aki belefut valahol, feltétlenül nézzen Ladányi Andreát.
Amit még érdemes megemlíteni, hogy a szocreál-óborzadály stílusban épített Odry szinpad ruhatárában szép akkurátusan, egymás mellé állítva állt egy tucatnyi bringa :-)) Nem tudom, hogy az 50 ft-os ruhatári díjat ki kellett-e fizetni, de azt hiszem, gyakrabban kéne oda járnom :-))

Más:
délután a metrón leült mellém egy kellemesen dundi, diszkréten sminkelt és fodrászolt, 50 körüli hölgy csinos, kékvirágos selyem kétrészesben. Kicsit fészkelődött, aztán a táskájából elővett egy horgászújságot és belemerült egy tetőtöl-talpig militariba öltözött, marcona pasi horgászkalandjaiba. Pár sort tunkoltam a cikkből, a fickó kétszer egymás után fogott ki egy órási pontyot - krimibe illő izgalmak árán.

Most pedig alvás, gyorsan, tegnaptól reggel nyolcra kéne járnom. Ez azt jelenti, hogy ötkor kelnem kell. Azt nem mondanám, hogy a végkimerülés határán vagyok, de hogy nagoyn fáradt vagyok, az biztos.