Több mint két és fél órát álltam sorba az Opera pénztárában a jövő évi bérletekért. Ez -bár elég fárasztó volt- még nem olyan nagy tragédia, közben átnéztem a matematikai logikát és a gráfokat, de semmi normálisat nem kaptam.
Ez volt az első nap, de már minden középkategóriás bérlet elfogyott. Vannak a 3-4000 ft-os kakasülők és a 60000-res (hatvanezer!!!) páholyok meg egyéb proccos helyek.
Wagner még csak-csak, azt akár egy oszlop mögött, becsukott szemmel is lehet élvezni, de balettet nézni a III. emelet 5. sorából, hát, mit ne mondjak. A balettre ráadásul barátnők is jönnek, de már nem is kaptam három helset egymás mellé.
Nno, majd megbékélek, ezen már nem húzom fel magam.

Egyébként rájöttem, hogy velem -pontosabban az én ízlésemmel- van a baj: sorállás közben előttem végig a modern opera-rendezéseket szidták, különös tekintettel arra a Lohengrin előadásra, amitől én úgy el voltam ragadtatva. A véleményem persze változatlan: a wagneri kérdésfelvetések a becsületről, a hűségről, a bátorságról, szerelemről, az adott szóról minden korban ugyanazt jelentik - az embereknek el kéne tudni vonatkoztatni a mitológiától vagy éppen a középkortól és nem a puccos jelmezekből megérteni egy történetet. De úgy látszik, hogy én gondolom rosszul, legalábbis erős kisebbégben vagyok a véleményemmel.

De most megyek tanulni, mert a logika meg a gráfok csak két tételt tesznek ki a 44-ből.
Bármelyiket szívesen kihúznám, de erre csak 2/44-ed az esélyem, az meg édes kevés.