Anyukámat most hozták ki a műtőből; perforált vakbélgyulladás.
Tegnap este az ügyeletes orvos még egy görcsoldót adott neki, reggel már lázas volt, a húgom kiveszekedett belőlük egy mentőt.
Háromszor (a kurva életbe!! HÁROMSZOR!!!!!!) vettek tőle vért a kórházban. Betegszállító sehol. Belgyógyászat, ultrahang, a rosseb tudja micsoda. 20 éves nővérke ordít vele mint az állat, hogy ha kórházba jön, akkor előtte hogy merészel inni? Miért iszik, hülye hisztipicsa, mert valamivel be kell vennie a gyógyszereit, azért.
Agyrém, reggel héttől ment a kálvária, este kilenckor került műtőbe.
Mindezt persze a húgom mesélte, én csak délután kaptam egy sms-t.
Ez a nyomorult ország meg olyan, hogy ha valahova csak átszálással lehet eljutni, akkor oda már délután hat órakor nem lehet elindulni, mert ottragadsz valahol félúton egy buszpályaudvaron - nincs csatlakozás.
Anyun ugyan úgysem tudok segíteni, őt beszippantotta az egészségügy az egyik ajtón, majd valamilyen állapotban kiköpi egy másikon, hogy közben mi történik vele, arra semmilyen befolyással nem lehet lenni. A hugi már béleli a borítékokat, de ez is csak a saját megnyugtatásunkra szolgál, semmivel sem fog jobb elbánást kapni; ezt már abból tudni lehet, ahogy a nővér ráförmed, amikor megmozdul az infúzió alatt.
A huginak viszont jó lenne, ha nem lenne egyedül; szegény egyedül szenvedte végig a napot, ő várt két órát a mentőre, ő hurcibálta a fájdalomtól kétrét görnyedt anyut keresztül-kasul egy vidéki, toldozott-foldozott kórház labirintusán. Ő nem vágta pofán a kelletlen ügyeletes orvost és ő nem cibálta meg a hisztis nővérkét.
A főorvos műtötte anyut, ma ő volt ügyeletes. Amikor hívtam, már egy újabb műtéten volt, este tízkor meg még az aggódó hozzátartozókat (mármint engem) nyugtatgatta, minden rendben van, alszik a néni, a vérnyomása is jó, csak hamarabb kellett volna bemennie és sajnos a testsúlya és a vérnyomás-problámái miatt hosszabb a gyógyulás, legalább egy hétig bent kell feküdnie. Rendes volt a doki, türelmes, megnyugtató.

De akármilyen rendesnek hangzott az orvos, akármilyen sikeres volt a műtét, a kérdések mégis itt vannak: egy krízishelyzetben lévő, mozgásképtelen beteg mellé miért nem adnak egy beteghordót? Eleve, miért kell megvárni amig mozgásképtelen lesz, előtte látta az ügyeletes orvos, látszott rajta hogy nem babcsuszpájztól van roszul. De legeslegfőképpen: egyetlen kórházon belül miért kell valakitől egy délelőtt háromszor vért venni???
Miért nem tudják azt a kibaszott leletet odaadni neki, hogy ne kellessen teljesen összeszurkálni műtét -és ami vele jár, az infúziók- előtt??