Mégiscsak visszajöttem, a londoni robbantások BBC-s és Aldzsazíra bemutatását érdemes összehasonlítani.
Egyébként ma a Klubrádióban hallottam egy katonai "szakértőt", pontosabban valami főmuftit. Olyanokat mondott, hogy majdnem sikítottam: szerinte ez pusztán katonai probléma, ugyan mi mással lehetne küzdeni a terrorizmus ellen mint a biztonsági intézkedések javításával és a katonai jelenlét fokozásával azokon a területeken, ahonnan a terroristák az emberanyag utánpótlását kapják.
Ha a kezembe kaphattam volna a pasit, terrorizmus ide, pacifizmus oda, a tökeit téptem volna le. Csak azért hogy megtudja, milyen az, amikor az erőszak terjedése ellen erőszakkal próbálnak védekezni.
Miért nem hajtják el a francba azokat a militáns idiótákat akik elhiszik, hogy ezt a problémát meg lehet úgy oldani, hogy kétszer annyi katonát vezénylünk Irakba??
Könyörgöm, vegyük már észre: a kulturális különbségek, a vallási fanatizmus, de legeslegfőképpen a túl erőszakosan terjeszkedő angolszász életformával szembeni ellenérzések, a kelet olajbányaként való végletes kizsákmányolása meg még egy csomó minden táplálja az arab világ ellenállását.
Az, hogy mi vagyunk a gazdagabbak persze nem jelenti azt, hogy mi vagyunk az okosabbak is akiknek engedni kell, de maradjunk annyiban, hogy nekünk van több veszíteni valónk. Az arab világot kurvára nem érdekli, hogy európában fel mernek-e ülni az emberek a metróra vagy összeomlik a nagyvárosok élete. Hogy összeomlik-e a távközlés és a dominóelv szerint a tőzsde és hasonlók.
Szóval mivel nekünk van több veszíteni valónk, nekünk kéne óvatosabbnak lenni, gazdasági, kulturális és egyéb, globalizációs terjeszkedéseinkben figyelemmel kellene lenni a tőlünk szegényebbek érzékenységére. Beszélek itt hülyeségeket, mi az hogy tőlünk szegényebbek? Náluk van az olaj, az ércbányák, az őserdők és egyéb, nélkülözhetetlen -és véges- természeti kincsek java része. Szóval figyelemmel kéne lennünk azok érzékenységére, büszkeségére, félelmeire és egyéb érzéseire, akikre rá akarjuk tukmálni a kulturánkat, az életformánkat és ami ezzel együtt jár, a termékeinket.
Ha jót akarunk magunknak, hajtsuk el az összes militáns idiótát a fenébe és tárgyaljunk, de semmiféleképpen ne erőltessük se a demokráciánkat, se a kulturánkat, se a fogyasztási szokásainkat rá olyan országokra, akik ebből nem kérnek. Egyébként kérnek, ami jó abból előbb-utóbb kérnek, csak nem abban a tempóban ahogy az a mi bővített újratermelésünknek a legtöbb profitot hozza, hanem a saját tempójukban, fokozatosan. Csak hagyni kéne a folyamatokat a maguk természetes tempójában fejlődni.
Tárgyalni pedig lehetőleg olyanokkal kell, akik tudnak közvetíteni a két (vagy több) féle kultúra között.
És még valamit, ami nagyon fontos: pillanatnyi gazdasági érdekből nem szabad támogatni az arab világ vagy az afrikaiak saját nevelésű gazembereit. Gondoljunk csak Husszeinre, aki 20 éve még az USA darlingja volt. Vagy a tálibokra, vagy Hajlé Szelassziéra, Bogotára, sorolhatnám a tirannuszokat akiket a nyugat segített hatalomra és akik kiépítették maguk köré azokat a rendszereket amelyek most elsikkasztják a segélyeket és biztosítják az öngyilkos merénylők utánpótlását.