Szépjónapot :-(
Tegnap nem csak a blogolás maradt ki; az a nap valahogy teljesen kimaradt az életemből.
Délelőtt elmentünk sétálni, reggelizni, még jól is éreztem magam. Délben értünk vissza, gondoltam jógázom egy keveset mielőtt tanulni kezdek: felfrissít, javítja a test és az agy oxigénellátását, blablabla, szóval mindenképpen jó. Nem tudom hogy mikor történt, gumitalpú cipőben vagy repülőszőnyegen leptek meg az álommanók, lényeg a lényeg hogy egyetlen figyelmeztető lövés nélkül belémeresztettek egy sorozat altató injekciót. Úgy aludtam el, ahogy voltam: a krokodil pózban, a szőnyegen. Öt felé ébredtem, próbáltam inni egy kávét; kihánytam. Ettem pár falat pirítóst, készítettem egy bodza-teát; bennem maradt, semmi gond. Próbálkoztam még egy kávéval; azonnal visszafordult, persze a vacsorámmal együtt. Hét felé lefeküdtem, attól eltekintve hogy éjfél körül pár percre kivittem a kutyát, aludtam reggel hétig. Egyetlen nap képes voltam majdnem 19 (tizenkilenc!!!) órát aludni.
Így jár az, aki nem ismeri fel a saját korlátait.
A fejem már kitisztult, de olyan gyenge vagyok mint a harmat; kezem-lábam remeg, kicsit szédülök is.
Úgyhogy ennyit arról, hogy csütörtökig be tudtam volna fejezni a vizsgáimat. Kész, beletörődtem, ennyit bírtam, nincs tovább. A hétfői SSADM-re még bemegyek, azt lemondani már úgysem tudom, legalább meglátom hogy milyen típusú kérdések vannak - könyebb lesz az UV-ra készülni.
De a Delphiket lemondtam.
Sőt, a másodállásom is, a nénim elvállalta, hogy a jövő héten minden nap bemegy. Az irodából már nem merek szabadságot kivenni, sőt, beteget jelenteni pláne nem merek, nem akarok tápot adni a fapicsák pletykálkodására. Ha beledöglök, ha a belem nyúlik utánam is bemegyek. Sok hasznom ugyan nem lesz, de ha nekik az a lényeg hogy valaki mutogassa magát, hát akkor tőlem megkapják, azon ne múljon a boldogságuk.
Mindegy.
biztos azért vagyok most ilyen gyűlölködő, mert csalódtam magamban.