:-) Szépjóestét!
Időnként tényleg elszörnyedek azon, hogy ma Magyarországon milyen elképesztően alacsony szinvonalon van az üzleti kultura. Az egy dolog, hogy számla nélkül akarnak vásárolni vagy eladni, olyanban is volt már részem, hogy egy üzleti ebéden pihenésképpen a partner a saját vallására akart téríteni. De még ennél cifrább esetek is vannak.
A másodmunkahelyemen például a cégtulajdonos imádja a kutyákat. Pontosabban a huskykat - más kutyák nem érdkelik, de ha valahol talál egy szánhúzót, akkor azt azonnal magához veszi és ha nincs otthon helye, akkor beviszi a céghez. Jelenleg két óriási szőrmók lakik a több mint hatszáz négyzetméteres, sokszázmillióért épített irodaházban. Az egy dolog, hogy a pasi jól megfizeti a takarítót hogy csipegesse a szőrcsomókat a szőnyegekről és vakarássza a csomós kutyanyálat az ajtókról és a bútorokról, istenem, ő a tulaj, megengedheti magának.
De az el sem jut a tudatáig, hogy egy olyan cégnél, ahol évente sok-sok milliót költenek el az arculatra, még ennél is többet üzleti ajándékokra tán nem kéne az előcsarnokban két vedret tartani - az egyiket a kutyák vizének, a másikat a kutyák kajájának. A bejáratnál bal oldalt egy tíz kilós tápos zsákból száll fel a bűz (akinek kutyája van, az tudja, hogy a kutyatáp kis mennyiségben nagyon büdös - hát még 10 kiló belőle). A lábtörlőn (illetve hát a bérelt sárfogó szőnyegen, mondom, hogy nem sajnálják a pént az imidzsre) egy szétrágott műanyaglavór, volt már olyan ügyfél, aki véletlenül belelépett. A kiszolgáló pulton mindig akad egy ottfelejtett nyakörv vagy kutyakefe. A bútorokon, a szőnyegeken, az alkalmazottak ruháján takarítás után tíz perccel már csomókban fehérlik a kutyaszőr - naná, hogy az ügyfelek sem ússzák meg. Még örüljenek ha az iroda közepén heverő kutya nem rázza rájuk a szétfröccsenő nyálát.
Tényelg nem értem. Övé a cég, övé az épület, ő fizet, tényleg azt csinál amit akar.
De miért így akar? A tulajdonosi szemlélet miért jelenti azt, hogy ha akarom, disznóólat csinálok belőle? Hogy alkalmazott, vásárló, beszállító, mindenki köteles elviselni hogy tetőtől talpig szőrös lesz? Miért kell egy cég ajtaját kutyavödrökkel és lavórokkal eltorlaszolni?
Egy üzletembernek annyi mindent kell tudni, hát ebbe a tudásba miért nem fér bele annak a megértése, hogy azért mert az enyém még nem jelenti azt, hogy ki is sajátíthatom a cégem és valamennyi dilim ráerőltethetem a partnereimre?
Uhhh.
Fáradt vagyok és rosszkedvű, nagyon rövid volt a hétvége. :-(
megpróbálom gyorsan kialudni magam.
Időnként tényleg elszörnyedek azon, hogy ma Magyarországon milyen elképesztően alacsony szinvonalon van az üzleti kultura. Az egy dolog, hogy számla nélkül akarnak vásárolni vagy eladni, olyanban is volt már részem, hogy egy üzleti ebéden pihenésképpen a partner a saját vallására akart téríteni. De még ennél cifrább esetek is vannak.
A másodmunkahelyemen például a cégtulajdonos imádja a kutyákat. Pontosabban a huskykat - más kutyák nem érdkelik, de ha valahol talál egy szánhúzót, akkor azt azonnal magához veszi és ha nincs otthon helye, akkor beviszi a céghez. Jelenleg két óriási szőrmók lakik a több mint hatszáz négyzetméteres, sokszázmillióért épített irodaházban. Az egy dolog, hogy a pasi jól megfizeti a takarítót hogy csipegesse a szőrcsomókat a szőnyegekről és vakarássza a csomós kutyanyálat az ajtókról és a bútorokról, istenem, ő a tulaj, megengedheti magának.
De az el sem jut a tudatáig, hogy egy olyan cégnél, ahol évente sok-sok milliót költenek el az arculatra, még ennél is többet üzleti ajándékokra tán nem kéne az előcsarnokban két vedret tartani - az egyiket a kutyák vizének, a másikat a kutyák kajájának. A bejáratnál bal oldalt egy tíz kilós tápos zsákból száll fel a bűz (akinek kutyája van, az tudja, hogy a kutyatáp kis mennyiségben nagyon büdös - hát még 10 kiló belőle). A lábtörlőn (illetve hát a bérelt sárfogó szőnyegen, mondom, hogy nem sajnálják a pént az imidzsre) egy szétrágott műanyaglavór, volt már olyan ügyfél, aki véletlenül belelépett. A kiszolgáló pulton mindig akad egy ottfelejtett nyakörv vagy kutyakefe. A bútorokon, a szőnyegeken, az alkalmazottak ruháján takarítás után tíz perccel már csomókban fehérlik a kutyaszőr - naná, hogy az ügyfelek sem ússzák meg. Még örüljenek ha az iroda közepén heverő kutya nem rázza rájuk a szétfröccsenő nyálát.
Tényelg nem értem. Övé a cég, övé az épület, ő fizet, tényleg azt csinál amit akar.
De miért így akar? A tulajdonosi szemlélet miért jelenti azt, hogy ha akarom, disznóólat csinálok belőle? Hogy alkalmazott, vásárló, beszállító, mindenki köteles elviselni hogy tetőtől talpig szőrös lesz? Miért kell egy cég ajtaját kutyavödrökkel és lavórokkal eltorlaszolni?
Egy üzletembernek annyi mindent kell tudni, hát ebbe a tudásba miért nem fér bele annak a megértése, hogy azért mert az enyém még nem jelenti azt, hogy ki is sajátíthatom a cégem és valamennyi dilim ráerőltethetem a partnereimre?
Uhhh.
Fáradt vagyok és rosszkedvű, nagyon rövid volt a hétvége. :-(
megpróbálom gyorsan kialudni magam.
0 Comments:
Megjegyzés küldése
<< Home