:-) Szépjóestét!
Megint ömlik az eső.
Tudom, itten közben volt egy köztársasági elnöki beszéd, meg plafonra mutogatás, meg egyébként is, a pártok kezdenek magukhoz térni a hosszú nyári álmukból, de nincs kedvem ilyesmivel foglalkozni. Egyrészt, mivel én nem voltam szabadságon, hát most részletekben megyek el. Most az agyamnak az a része van vakáción, amelyik a közélet iránt szokott érdeklődni. Másrészt, hallgatom a Bartókot és szemem szám tátva maradt azt hallva, hogy Szenthelyi Miklós, a híres hegedűművészünk vezetés közben Freddy Mercuryt hallgatja. No kérem, ennyi nyitottsággal és fogékonysággal (meg persze profizmussal) már egy egész lakható kis világot tudnánk összehozni.
Még mindig foglalkoztat a szombati várbéli sétám. Tényleg egy lidércnyomás volt. A várbusz csak a Szentháromság térig járt, gyalog kellett menni a Várpalotáig. Ami nem lenne baj, én imádok sétálgatni, de a Vár iszonyatosan el van rontva, teljességgel alkalmatlan egy ünnepnapi sétára. A kávéházak, éttermek kitelepültek a járdára. Ez nyáron teljesen természetes kéne hogy legyen, de a Várban autóforgalom van, a járdák mellett közvetlenül meg parkolók. A teraszok és a parkoló autók között a gyalogosoknak alig fél méterük marad. Egy bő szoknya egyik oldalról a vendéglátóhely határát jelző vadászkerítésbe akad bele, másik oldalról meg a parkoló autók oldaláról szedi le a koszt. Az úttestre lelépni nem lehet, mert ott megállás nélkül zajlik a forgalom. Nem csak hogy élvezhetetlenné vált egy várbéli séta, de kifejezetten veszélyes és idegölő is.
A fél órás sodródás alatt sokszor az eszembe jutott Pozsony kedves belvárosa. Ott is kint vannak a kocsmák, a kávézók asztalai a járdákon, de ott eszembe sem jutott emiatt dühöngeni. Nincsenek ugyanis autók, nem kell attól rettegni hogy egy hirtelen megforduló hátizsák belök egy terepjáró alá. Nincsenek járdaszegélyek és útpadkák se, az egész belváros úgy ahogy van, kocsmástul, boltostul, fagyizóstul, padostul oda van adva a gyalogosoknak. Autó egyáltalán nem mehet be. Az ott lakók se hajthatnak be! Taxi se! Sőt, hycomat se!
Pesten ez az öszvér megoldás, hogy kitiltottuk ugyan az autókat, de akik ott laknak, meg a taxik, meg akiknek engedélyük van azok mégis bemehetnek egy nagy pofon a szarnak. Álszentség. Mert az ember már csak olyan, hogy ha valahova lehet valamilyen behajtási engedélyt szerezni, hát akkor megszerzi - ennek köszönhetően a Várban pont akkora az autóforgalom, mint a város bármelyik más pontján. Nincs is ott a kötelező osztálykirándulást végigszenvedőkön kívül egyetlen magyar se! A turisták így is úgy is jönnek, azoknak le kell tudni a kötelező fényképezkedést, de a város lakói bizony messzire elkerülik a saját városuk legszebb helyeit.
Komolyan mondom, nem jó ez így. El kéne határozni, hogy legyenek bizonyos területek amik a város közösségi életének nyújtanak helyszínt. Ahol lehet sétálgatni, fagyizni, gyereknek a régiek életéről mesélni, ismerkedni, flangálni, korzózni.
Mondom: kor-zóz-ni!!!
Csak úgy sétálgatni, mert van egy új ruhám amit meg akarok mutatni. Pesten egyáltalán nincs ilyen hely. Vannak jó bulizós helyek, de valahova csak úgy kiülni, olyan nincs. Mert ki a franc szeret a Rákóczi úti szmogban a járdán kávézni? Vagy a Vár túrista-fosztogató éttermeiben a menzaszerűen összetolt asztalsorok mellett ebédelni miközben egyik oldalról egy éppen induló autó pöfög az orra alá, másik oldalról meg egy vadidegen villájáról fröccsen az ölébe a zsíros szaft?
Ehhez persze elhatározás kéne és belátás. Elhatározás a város vezetése részéről és belátás a mi, a város lakói részéről. Pár száz embernek bele kéne törődni hogy néhány száz méterrel többet kell gyalogolnia, de cserébe sok tízezer ember élvezhetne pár négyzetkilométernyi csendet és emberi léptéket.
Tessék összehasonlítani a budapest.hu
és a a bratislava.sk képeit.
Arról nem beszélve, hogy hogyan lehet 2010-ben Európa kulturális fővárosa egy olyan város, ahol nem lehet kulturáltan korzózni?
Megint ömlik az eső.
Tudom, itten közben volt egy köztársasági elnöki beszéd, meg plafonra mutogatás, meg egyébként is, a pártok kezdenek magukhoz térni a hosszú nyári álmukból, de nincs kedvem ilyesmivel foglalkozni. Egyrészt, mivel én nem voltam szabadságon, hát most részletekben megyek el. Most az agyamnak az a része van vakáción, amelyik a közélet iránt szokott érdeklődni. Másrészt, hallgatom a Bartókot és szemem szám tátva maradt azt hallva, hogy Szenthelyi Miklós, a híres hegedűművészünk vezetés közben Freddy Mercuryt hallgatja. No kérem, ennyi nyitottsággal és fogékonysággal (meg persze profizmussal) már egy egész lakható kis világot tudnánk összehozni.
Még mindig foglalkoztat a szombati várbéli sétám. Tényleg egy lidércnyomás volt. A várbusz csak a Szentháromság térig járt, gyalog kellett menni a Várpalotáig. Ami nem lenne baj, én imádok sétálgatni, de a Vár iszonyatosan el van rontva, teljességgel alkalmatlan egy ünnepnapi sétára. A kávéházak, éttermek kitelepültek a járdára. Ez nyáron teljesen természetes kéne hogy legyen, de a Várban autóforgalom van, a járdák mellett közvetlenül meg parkolók. A teraszok és a parkoló autók között a gyalogosoknak alig fél méterük marad. Egy bő szoknya egyik oldalról a vendéglátóhely határát jelző vadászkerítésbe akad bele, másik oldalról meg a parkoló autók oldaláról szedi le a koszt. Az úttestre lelépni nem lehet, mert ott megállás nélkül zajlik a forgalom. Nem csak hogy élvezhetetlenné vált egy várbéli séta, de kifejezetten veszélyes és idegölő is.
A fél órás sodródás alatt sokszor az eszembe jutott Pozsony kedves belvárosa. Ott is kint vannak a kocsmák, a kávézók asztalai a járdákon, de ott eszembe sem jutott emiatt dühöngeni. Nincsenek ugyanis autók, nem kell attól rettegni hogy egy hirtelen megforduló hátizsák belök egy terepjáró alá. Nincsenek járdaszegélyek és útpadkák se, az egész belváros úgy ahogy van, kocsmástul, boltostul, fagyizóstul, padostul oda van adva a gyalogosoknak. Autó egyáltalán nem mehet be. Az ott lakók se hajthatnak be! Taxi se! Sőt, hycomat se!
Pesten ez az öszvér megoldás, hogy kitiltottuk ugyan az autókat, de akik ott laknak, meg a taxik, meg akiknek engedélyük van azok mégis bemehetnek egy nagy pofon a szarnak. Álszentség. Mert az ember már csak olyan, hogy ha valahova lehet valamilyen behajtási engedélyt szerezni, hát akkor megszerzi - ennek köszönhetően a Várban pont akkora az autóforgalom, mint a város bármelyik más pontján. Nincs is ott a kötelező osztálykirándulást végigszenvedőkön kívül egyetlen magyar se! A turisták így is úgy is jönnek, azoknak le kell tudni a kötelező fényképezkedést, de a város lakói bizony messzire elkerülik a saját városuk legszebb helyeit.
Komolyan mondom, nem jó ez így. El kéne határozni, hogy legyenek bizonyos területek amik a város közösségi életének nyújtanak helyszínt. Ahol lehet sétálgatni, fagyizni, gyereknek a régiek életéről mesélni, ismerkedni, flangálni, korzózni.
Mondom: kor-zóz-ni!!!
Csak úgy sétálgatni, mert van egy új ruhám amit meg akarok mutatni. Pesten egyáltalán nincs ilyen hely. Vannak jó bulizós helyek, de valahova csak úgy kiülni, olyan nincs. Mert ki a franc szeret a Rákóczi úti szmogban a járdán kávézni? Vagy a Vár túrista-fosztogató éttermeiben a menzaszerűen összetolt asztalsorok mellett ebédelni miközben egyik oldalról egy éppen induló autó pöfög az orra alá, másik oldalról meg egy vadidegen villájáról fröccsen az ölébe a zsíros szaft?
Ehhez persze elhatározás kéne és belátás. Elhatározás a város vezetése részéről és belátás a mi, a város lakói részéről. Pár száz embernek bele kéne törődni hogy néhány száz méterrel többet kell gyalogolnia, de cserébe sok tízezer ember élvezhetne pár négyzetkilométernyi csendet és emberi léptéket.
Tessék összehasonlítani a budapest.hu
és a a bratislava.sk képeit.
Arról nem beszélve, hogy hogyan lehet 2010-ben Európa kulturális fővárosa egy olyan város, ahol nem lehet kulturáltan korzózni?
0 Comments:
Megjegyzés küldése
<< Home