- Shall I come over?
- No. It's too late.
- Tomorrow?
- It's late. Not the hour. Not even the day. But the year!

Így kell megvédenünk a lelki békénket és az érzelmi stabilitásunkat; ki kell ölni minden ideget ami fájhat, el kell zsibbasztani mindenünket ami érezhet és jó mélyre el kell ásni mindenünket, ami sérülhet.
Aztán ha elégszer elmondjuk magunknak, a végén elhisszük hogy nem is voltunk szerelmesek. Ugyan már, baromság az egész! Egy kis hancúr-pancúr, egy kis andalgás, néha egy kis vígasztalás, mi köze mindennek a szerelemhez? Semmi. Mondom, hogy semmi!
Pár évnek el kell telni hogy az ember rájöjjön: betemetve, hibernálva, érzéstelenítve olyan mintha nem is élne.