Jóreggelt!
Azért nem szoktam itt az álmaimaról írni, mert jobbára nem álmodok. Vagy legalábbis nem reggel nem emlékszem rá - szerencsére. Mert ha éjjel ilyen képek jönnek elő mint a mai, arra jobb nem emlékezni.
Egy óriási kikötőben (azt hiszem, a durbaniban) éppen rakodtak egy óceánjáró hajót amikor az álló helyzetében, nyitott fedélzettel megugrott, az orrát kiemelte a vízből és ráfutott az előtte álló kisebb hajóra, jószerivel meghágta. Ha valaki hallott már ilyen kétszáz méter hosszú, nyolc-tíz emelet magas vastömegket egymáshoz csapódni az a hangokat is el tudja képzelni. De nem is ez a szörnyű, hanem ami utána történt. Az öböl túlpartjáról, uszályon vitték át a mentőket és a tűzoltókat és a rohamkocsik egyszerűen beleborultak a vízbe, sokáig lehetett látni a gyűrűződő víz alatt villogó kék lámpákat. Én meg láttam magam, ahogy egy teraszon ülve valaki meséli, hogy hét mentős halt meg.
Egy lidércnyomás, komolyan egy agyrém, dunsztom sincs honnan jött ez az álom.
Mindenesetre örülök hogy felébredtem belőle.