:-) Szépjóestét!
Tegnap kimaradt a blog, hajnali kettő felé keveredtem haza, akkor már nem nagyon volt energiám semmihez.
Bolond egy hetem volt, egyre határozottabban érzem hogy összecsapnak a fejem fölött az aktahullámok és nem bírok megbírkózni a papírhalmokkal, ellepnek, megfullasztanak. Ráadásul még mindig gyakran felriadok éjszaka és hallgatom a sötétben az összevissza kalimpáló szívem zakatolását. Mégsem tudom magam rávenni hogy bevegyem a gyógyszert amit az üzemorvos írt. Nem kérem én, hogy egy orvos vörös szőnyegen, virágcsokorral és az Aida bevonulási indulójával fogadjon, de tán figyelhetne arra amit mondok neki. Nézegette a leleteket, hümmögött, nincs itt semmi gond, kicsit fogyni, nem enni zsíros husokat, kicsit kímélni magam, ír fel gyógyszert.
-XYZ jó lesz?
-nem tudom, nem ismerem, sose szedtem még ilyesmit.
-Hát jó, ha ezt nem akarja, akkor ABCD jó lesz?
-Nem tudom, nem ismerem, olyat se szedtem még.
-Hát jó, akkor próbálja meg a GFDH-t, az biztos segíteni fog.
-Biztos, adtam meg magam a sorsomnak, ha ennyire egyszerű, hogy van másik ismeretlen dilibogyó, hát akkor végülis tökmindegy. Ennyi erővel bemehetnék a patikába egy üres borosüveggel, letenném a földre, megpörgetném és amerre mutat a nyaka, onnan kérnék egy dobozzal. Vagy beírnám a gúgliba hogy 'nyugtató' majd a kiadott találatok közül egy véletlenszám generátorral kiválasztanék egyet. Ha ez így megy, jó, írjad fel, kiváltom, lesz ami lesz. Hogy énnekem igaziból mi is a bajom, hogy van-e ellenjavallat, egyáltalán, melyik pirula mimre hat és akarom-e hogy oda hasson, vagy legalább egy jótanács, hogy ha így vagy úgy érzem magam akkor azonnal hagyjam abba, nem, semmi ilyesmi, örüljek hogy kedvezményes receptre írja fel. Pont mintha árkedvezménnyel lottóznék. Így aztán egyre fokozódó bizalmatlansággal méregetem a fiolát és maradok a fagyöngy teánál. Attól legalább biztos nem fog szőr nőni a mellkasomon.

Ma délelőtt hatalmasat sétáltunk, szedtem egy csomó gombát is: gyapjas tintagombát, gyönyörű, hatalmas erdőszéli csiperkéket és egy halom csoportos pereszkét. A tintagombából gombás tojás lesz, a többit pedig kevés hagymán megpárolva lefagyasztom, nagyon jó lesz majd gombás rizshez, gombaleveshez, tejszines gombamártáshoz vagy gomba-brassóihoz.
Vettem ma egy szép karfiolt is.
Elég későn értem ki a piacra, séta után még a szerelvény boltba kellett mennem töltőszelepért. Nem is igazán akartam vásárolni, csak a piacon keresztül mentem haza. Az egyik árusnál egyetlen darab karfiol volt az asztalon, de annyira tökéletes, hófehér, gömbölyű, tömör virágú kis karfiolocska hogy nem is értem, miért maradt meg neki. Olyan szép, hogy szinte sajnálom megfőzni - meg fogom pedig, méghozzá levesnek. Az én karfiollevesem elég érdekes, teljesen saját fejlesztés a makrobiotikus táplálkozás jegyében.
Megmosom, rózsáira szedem a karfiolt, ez eddig egyszerű. Beleteszem a lábosba, öntök rá egy liternyi vizet (már az én csinos kis karfiolomhoz, ha nagyobb, akkor persze több kell hozzá - annyi, hogy kábé kétszeresen lepje el a rózsákat). Nyomok bele egy gerezd fokhagymát és reszelek bele egy kis krumplit, ez sűríteni fogja, én ugyanis nem használok rántást vagy habarást a karfiolleveshez. A karfiol torzsáját is belereszelem a levesben, majd apróra vágva teszek még hozzá egy picike sárgarépát is - nem sokat, nem jó ha megédesíti. Annyit csak, hogy legyen egy kis szín benne, néha akadjon a kanálba egy szeletke sárgarépa is. Szórok még bele egy púpozott evőkanálnyi zabpelyhet vagy zabpehelylisztet - ettől lesz makrobiotikus és jó sűrű. Elméletileg búza- vagy rozspehely is megtenné, de azok barnásak, csúnyák a levesben. A zabpehely hófehér, a krumplival együtt eltűnik a tejszinben, éppen csak a rostjaival jól besűríti és egészségessé teszi a levest. Dobok még bele egy csipet sót, aztán lefedem és felteszem főni. Előtte bekapcsolom az elszívót mert a karfiol nagyon ízletes ugyan, de fővés közben kifejezetten büdös. Hamar puhul és mielőt teljesen kész lenne, dobok még bele egy szeletke csípős paprikát. Nem annyit hogy csípős legyen, tejszines levesekhez az nem illik. Éppen csak egy szeletkét, a paprika aromája valahogy kiemeli a zöldség ízét. Amikor megpuhult a karfiol, egy pohár friss tejfölt vagy főzőtejszint simára keverek egy tálkában, merek hozzá pár kanál lét, összekeverem, még pár kanál leves, azzal is simára keverem és az ily módon felhígított tejszint belezúdítom a gyöngyöző levesbe. Összeforralom és elzárom a lángot. Ollóval vagdosok még rá egy kis petrezselymet és kész is.

Más
Tegnap este megnéztem az Örkényben A testőrt. De erről majd később.

Mégmás.
Khm, khm, ma mindegy.
:-))
Ez az 1111. bejegyzés.
Mondom: Egyezer-egyszáztizenegyedik!!
Amikor elkezdtem, nem hittem volna hogy eddig jutok :-)))
BLOGGOLNI JÓ!!!! jÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓ!!!!