:-) Szépjóestét!
Élek, és a jelek szerint meg is maradok.
Reggel korán, még itthon vettem magamtól egy lekváros üvegnyi mintát, ellenőríztem a TB-kártyám, a személyim, úgy indultam neki a nagy napnak.

Hát kérem, a magyar egészségügy úgy ahogy van, elmehet a büdös picsába!!!
Tényleg!
Mert mit kapok azért a majd' 200.000 (Kettőszázezer!!!) jó magyar forintért, amit éppen tegnapelőtt utaltam át negyedéves TB-járulék, nyögdíj-járulék és egyéb államnak szóló befizetés címén, na mit?
Hát azt bele a pofámba, hogy november 8-án tudnak fogadni a kardiológián!!
Mondom: no-vem-ber-nyol-ca-di-kán!!!
Ott gyűrögetem a kezemben a beutalómat, szorít a mellkasom, a halántékomon érzem hogy a kelleténél gyorsabban ver a pulzusom, naponta többször megszédülök és egy szépen mosolygó egészségügyi alkalmazott bejegyez engem vizsgálatra kerek egy hónappal későbbre.
Mentségére szolgál, hogy legalább kedves volt és mosolygott.

A főnököm egyébként még jobban kiakadt mint én, amikor meséltem neki, ordított.
Fél óra múlva hívott, hogy MOST azonnal menjek vissza a rendelőbe, fél órán belül fogadnak.
Hogy kit hívott fel arról fogalmam sincs, osztályos főorvost, kórházigazgatót vagy tán magát az egészségügyi minisztert azt nem tudom, de tényleg fogadtak. Nem félórán belül, mert éppen egy ájuldozó nőt hoztak be, de a hölgy után közvetlenül engem szólítottak.
Egyébként bár ne tették volna.
Nem hiába ódzkodom én a protekciótól, megkaptam a pofámba valót másodszor is. Hogy minek kértem sürgősségit, amikor még a labor-leleteim sincsenek kész. Meg egyébként is, az én koromban már hormonvizsgálatot is kell csináltatni, azt meg ők nem tudnak. Felborítani a rendelés rendjét és még rendes szakvéleményt sem tud adni, nahát, micsoda dolog ez! Nem tudtam várni október végéig?
Én meg csak álltam ott leforrázva ahelyett hogy kiosztottam volna a baszatlan picsát hogy először is november 8-ra adtak időpontot, másodszor pedig mégis mit gondol, miért utalt be az üzemorvos? Mert pár napja pont olyan rosszul voltam mint az előttem lévő nő. És egyébként is, neki nem az a dolga hogy kioktasson hanem az, hogy rámcsatolja azokat a kibaszott elektródákat és a lelet függvényében további vizsgálatokat írjon vagy gyógymódot határozzon meg.
Egy kórházzal több, ahova soha többé be nem teszem a lábam - már persze a holnapot kivéve, mert a laboreredményekért be kell mennem.
Egyébként tényleg nem azért az évi cirka egymillió forintért amit a két állásomból én és a munkáltatóm befizetünk az egészségügynek, de ennyi pénzért egy magánkórházban tán még azt is megkérdeznék, hogy a bajuszos fiatal vagy a bajusztalan őszülő halántékő doktorbácsi gyömöszölje be a melleimet az elektródák alá - nemhogy egy hónapot várakoztassanak egy halálra ijedt beteget.
Aki ráadásul még tesz is az egészségéért, csak koffeinmentes kávét iszok, fogyókúrába kezdtem, szégyenszemre zónaadagot ebédelek. Uhh.
Ha ebben az országban valaha privatizált egészségügyi biztosítók lesznek, én leszek az első, aki otthagyja az állami egészségügyet a francba.
(Egyébként lehet hogy a privát kórházzal sem leszek megelégedve, mert én egy olyan dokit szeretnék aki bajuszos is és a halántéka is őszül. De ez már legyen az én bajom - és az én intézmény-választási jogom)
Nna.
Juszt se hagyom magam kikészíteni!

Az EKG egyébként nem mutatott ki kóros elváltozást, a vérnyomásom rendben van, a pulzusom viszont nagyon gyors. Hogy mennyire gyors azt nem tudom, mert őnagysága vérig sértett doktornője nem írta rá a leletemre. A légzésem érdes. Hogy ez mit jelent nem tudom, arra nem méltattak hogy elmagyarázzák.
Mindenesetre jó kis kanossza vár rám, meg kell nézetnem a pajzsmirigyemet, hormonvizsgálatot kell végeztetnem, ellenőríztetnem kell a vénáim állapotát, terheléses vizsgálatot kell csináltatnom és ilyesmi.
És legfőképpen fel kell mondanom a másodállásom.
A fenébe, nagyon sajnálom, mert pont az a nyugisabb, stresszmentes munka. Az irodában viszont más sincs csak stressz és kapkodás.