:-) Szépjnapot!
Hiába süt a Napocska, kornyadt vagyok és csak topogok a lakásban céltalanul, mint egy tojógalamb. Főzzek, ne főzzek, induljak dolgozni hogy minél hamarabb végezzek vagy előtte szunyókáljak egy órát? Megmossam a hajam most hogy napon száradhasson vagy ráér csak estére, mert úgyis lenyomja majd a sisak? Ilyen és ehhez hasonló kérdések foglalkoztatnak és jól mutatja az állapotom, hogy nem tudok bennük dönteni.
Egyedül a főzés kérdését sikerült megoldanom; ilyenkor, amikor nem igazán vagyok éhes de tudom, hogy ha most nem eszek akkor este hatra bármit megennék, szóval ilyenkor szoktam tojáslevest készíteni. Tudom, tudom, én is voltam napközis, nekem is hányingerem volt a rántásszagú, moslékszínű létől amit tojáslevesként tálaltak elénk, de az én tojáslevelesem más. Pontosabban nem is az enyém, hanem Balogh-nagyanyámé.

Két tányérhoz kell egy evőkanál olaj, egy teáskanál liszt, két gerezd fokhagyma, teáskanál vegeta, mokkáskanál paprika, mokkáskanál köménymag, két tojás, pár csepp almaecet, fél maréknyi vékonyra gyalult vagy reszelt leveszöldség, vegyesen, ami éppen van otthon: répa, petrezselyemgyökér, karalábé, zeller, kelkáposzta torzsája, ilyesmi.
Az oajat fel kell forrósítani és rádobni a vékonyra vagdosott fokhagymákat. Pár másodpercnyi fonnyasztás után kerül az olajba a liszt, szép zsemleszínű rántást kell készíteni majd lehúzni a lábast a lángról. Bele kell keverni a gyufaszálnyi szeletkékre gyalult zöldségeket, a vegetát, a köményt, utóljára a pirospaprikát, hogy meg ne égjen. Vissza lehet tenni a lángra és fél liternyi vízzel felönteni. Amikor felforrt, még pár percig főzzük, majd belecsorgatjuk a felvert tojásokat, megkeverjük és elzárjuk alatta a lángot. Ha van otthon egy szál petrezselyem, azt is bele lehet vagdosni és ha meghűlt, néhány csepp almaecettel ízesíteni. Aki szereti, szórhat rá pirított zsemlekockát.
Ennyi.
Tíz perc az egész, mire megírtam a blogot addigra meg is hűlt, lehet enni és menni dolgozni.