Szóval A testőr az Örkényben.
Molnár Ferenc kellemes, a klaszikus szerelmi háromszögeket "kétszögesítő" vígjátéka a női-férfi kapcsolatról való filozofálgatás és a burleszk határán mozog. Nagyon jó ízlésű és alázatos rendező és szereplőgárda kell ahhoz, hogy a darab ne csússzon bele a ripacskodásba. A két főszereplő, Kerekes Éva és különösen Mácsai Pál brillírozik, a kritikust alakító Végvári Tamás és a cseléd-mama szerepét játszó Pásztor Erzsi egy-egy pillanatra átcsúszik a vékony határon - szerencsére nagyon ritkán és csak egy-egy parányi gesztus vagy hangsúly erejéig. A testőr kétségen kívül kellemes szórakozás, bár nem sok meglepetéssel szolgál - a végkifejlet az első tíz perc után sejthető. A történet egyszerűségét azonban feledteti a szerző humora és imitt-amott elcsepegtetett, akkoriban friss szellemességnek számító -bár mára már kissé közhelyesnek ható- életbölcsessége. "Amit egy nő hazudik, az mindig igaz." Jól hangzott, nagyot kacagtam rajta, bár inkább a nyelvem harapnám le, minthogy ezt mondjam egyszer egy férfinek. Ha meg netán ő mondaná nekem, kikaparnám érte a szemét. De a szinpadról csattant a poén.
Mácsai sziporkázott a kettős szerepben, az ilyen nyafogó, nyüszögő és ráadásul féltékeny alakot még én is megcsalnám - már persze ha el nem válnék tőle. Különösen a hangja játszott, a szép, telt, hajlékony baritonja nyafogott, affektált, vádolt, bömbölt, diszkréten raccsolt és időnként úgy búgott, hogy megolvasztotta a női közönség bugyijában a gumit - már az enyémben legalábbis biztos.

Ez a főszerep kétségkívül jutalomjátéknak számít, tán csak az én heppem, hogy akkor imádom Őt igazán, amikor Örkény irásait vagy Villon verseit mondja.

Más:
Színház után felfedtem inkognitómat :-)) lehet hogy tán izgulnom kellett volna, de fene tudja, ez a napló annyira én vagyok, hogy a személyes megjelenésem aligha okozhat meglepetést - hacsak a fizikai kiterjedtségem nem vagy az iszonyú fáradtság, ami egyszer csak letaglózott. Kellemesen beszélgettünk, sétálgattunk, jól éreztem magam.
köszönet érte!

Mégmás:
a "Budapest by night" és az éjszakai buszjáratok majd még megérnek egy blog-bejegyzést. Közhely hogy nagy az isten állatkertje és alacsony körülötte a kerítés, de szerintem nem csak alacsony, hanem imitt amott már ki is dőlt. De erről majd holnap.
Jóéjt! :-))

és remélem, az éjjel nem riadok majd fel.
lécciiii!!!