:-)) Szépjóestét!
Nagyon szép este volt.
Délután kissé megtréfált az óraátállítás. A munkahelyemen ugyanis még nincsenek visszatekerve az órák és nekem fél négyre végeznem kellett hogy még haza is érjek zuhanyozni gyertyaúsztatás előtt. Felnézek, hát látom hogy három óra!!! Húúúaztamindenit!!! elég gyorsan tudok dolgozni, de most aztán mint a motolla, a portás csak nézett utánam, olyan voltam mint akinek rakétát dugtak a fenekébe. Már éppen el akartam ájulni amikor rájöttem, hogy egy órát sietnek a faliórák, úgyhogy csak nyugi, van még időm!!
Még egy ok, hogy felejtsük már el végre azt a nyomorult óraállítást!! Most még csak-csak, de tavasszal hetekig betege vagyok a rövidebb éjszakáknak.

Szóval gyertyaúsztatás:
nagyon szépek voltak a Dunán úszó gyertyás csónakok és pirinyó csillagnak látszó, vízen lebegő mécsesek. Hangulatos kis ünnepség volt, semmi fakszni, pár név és néhány perc csend. Még a víz sem csobogott, teljes szél- és hullámcsend volt.
Aztán megnéztük az egyik csónakházat. Olyan, mint egy múzeum!! Maga a csónakház 75 éves múltra tekint vissza, valóságos kis helytörténeti gyüjtemény van a falakon. A jelenleg is működő evezősklubot 1957-ben, mint vízi úttörőcsapatot alapította egy Szabó nevű tanár. Tudom, rossz ízű a dátum, rossz ízű a szó, de mégis: ezek az emberek majdnem 50 éve együtt járnak vízitúrázni, többször végigevezték a Dunát Passautól Belgrádig, sőt, a Tisza bizonyos szakaszait is. Az alapító tagok közül sokan már az unokáikkal járnak vissza, az egész falat elborítják a közös túrákon készült fényképek és a csapatról szóló újságcikkek.
A társaság egyébként veszett egy banda, évtizedek alatt kialakult és szertartássá vált ugratásokkal, csipkelődésekkel, teli szájú nagy röhögésekkel. Még a legfinomabb vicc is vagy rasszista, vagy nősoviniszta, vagy hímsoviniszta, de semmiképpen nem szalonképes - jó pont viszont, hogy több az önirónia mint az irónia. Régen nevettem ennyit :-DDD
Nem mondom hogy egy kegyeletteli este volt, de hát nem is halotti torra gyűltünk össze, hanem ismerkedni és együtt lenni.
Kéne vigyázni erre az életformára, komoly értékei vannak. A lepukkant, szoc-reál csónakházakban és kabinsorokon valamikor sok ezer ember talált pihenést, felüdülést, barátságot, szerelmet - olcsón, kissebbségi érzések, görcsök és megfelelési kényszer nélkül. Kicsit olyan az egész, mintha 20-30 évvel ezelőtt megállt volna az idő. És ezt nem a régi rendszer iránti nosztalgia, hanem egy lassab életforma iránti vágy mondatja velem. Víz mellett, nagy fák árnyékában, olcsó, egyszerű ételeket fogyasztva másképp múlik az idő.