:-) Szépjóreggelt!
Még én is meglepődtem azon, hogy a két napot -pár órás ébrenlétekel megszakítva- gyakorlatilag végigaludtam. Ha néha ébren voltam akkor sétáltam, gombásztam, főztem és teáztam. Net, újság, rádió, semmi nem volt, még emberekkel sem találkoztam. Tegnap reggel is teljesen egyedül ültünk a Duna parton és néztük ahogy a vastag köd felritkul, lassan áttöri a nap és a sima vízen tükröződni kezdenek a túlparti fák. Ahogy felszállt a köd, azonnal megjelentek a sirályok is - ők is megkettőzve repültek, eredetijük a levegőben, másolatuk pedig a víztükörben. Ha ráültek a vízre, az úgy látszott mintha eggyé váltak volna.
Nagyon jó volt ez a két nap semmittevés és bár ma már mennem kell dolgozni, de este még részt veszek egy gyertyaúsztatáson.
Ezt a kedvenc Duna parti kocsmánkban találták ki; régen, Mindszentek napján a Duna felső szakaszán működő vízimolnárok összejöttek és ahányan voltak, mindnyájan egy-egy gyertyát ragasztottak egy deszkára és a rég elhalt vízimolnárok emlékére leeresztették a Dunán. Vízimolnárok már nem nagyon vannak, de evezősök, horgászok, Duna parti sétálók, Dunát szerető emberek igen. Sötétedéskor gyújtunk egy-egy gyertyát a régieknek, utána jól bevacsorázunk, ismerkedünk és még lehet táncolni is fogunk. Szóval csupa olyasmit teszünk amit a régiek is szívesen csináltak.
Kár, hogy a mi hitválugunkban nincsenek olyasmik, mint a mexikóiakéban vagy az afrikaiakéban. Afrikában bizonyos törzsek úgy tartják, hogy a faluban három generáció van jelen: azok, akik már nincsenek az élők között, azok akik éppen most élnek ott és azok, akik csak ezután fognak odaszületni. Így él egymás mellett a három generáció és a most élők néha megkérdezik az elhaltakat: Jól csináljuk? Ti is így tennétek?
És megkérdezik a még meg nem születettek lelkét is: Jól csináljuk? Jó lesz ez így nektek?