:-) Szépjóreggelt!!!
Hetvenhét ágra süt a nap, gyönyörű idő van. Nagyot sétáltunk az erdőben, csudaszép minden. A legkisebb szellő is sodorja a fákról az sárga leveleket, olyan, mintha arany eső hullana a fákról.
Azt a két hófehér lemezű, libatojásnyi gyapjas tintagombát amit séta közben találtam már meg is sütöttem tojással és mivel hetek óta nem kávézom (még reggel sem!!!) hát most fizikailag kellemesen elfáradva, tele hassal erősen kezdek elálmosodni.

De a várva várt szépítő gömbölyödés előtt még a tegnapi mozi:
Egy szoknya, egy nadrág
Nem is tagadom, hogy csak a barátnőm és Rudolf Péter kedvéért mentem el rá, de végül is egész jól szórakoztam. Rudolf szerintem a legjobbak között van és bár a vele született szomorú kölyökkutya-tekintetét itt is gyakran bevetette, gazdag színészi eszköztárával bármikor elvisz a hátán egy akármilyen filmet. Még egy újraforgatott régi filmet is, sőt, még azt is megússza, hogy egy Latabár epigon legyen belőle. Ami a többi szereplőt illeti, hát ott nehéz bármit is mondani. Bajor Imréről eddig is tudtam, hogy nem színészkedik amikor ostoba képet vág, ebben a hitemben most sem rendültem meg. Azt sajnálom csak, hogy a két kedves Krétakörös színészemnek, Scherer Péternek és Mucsi Zoltánnak ilyen ripacs szerepet írtak. Kétbalkezes pénzbehajtókat játszattak velük, de kábé azt várták tőlük mint az eredetiben a magányomozótól: vágjanak minél hülyébb pofákat és tűnjenek minél szerencsétlenebbnek. Ami mondjuk sikerült is nekik, de egy bizonyos szint alatt a legjobb komédia is idiótaságnak tűnik - éppen csak nem pukizatták őket bele a kamerába.
Az alkotók nem igazán tudták eldönteni, hogy mennyit tartsanak meg az alaptörténetből. A sztorit kissé átírták (a végét azt nagyon is, még nyálasabban "happy-end-es" lett mint az eredeti) és a forgatókönyvbe regeteg mai elemet is beleírtak: itt már talk-show-ban tör ki a botrány, a karrierjét építgető színésznőcske sem szorul senki tanácsára, saját maga választja ki hogy kinek az ágyába bujjon. Kapott egy fricskát a bulvárosodó világ és a média is megkapta a magáét - szúrkapiszkában is és burkolt reklámban is. Ez is nagy hibája egyébként a filmnek; néhány jelenetét egy az egyben át lehetne emelni a filmet megszakító negyedórás reklámblokkba. Hiába, nincs mit tenni, valahol mindnyájunknak korpásodik kissé a haja.
De visszatérve a régi és az új közti egyezőségekre és különbségekre: néhány jelenetet (pl. amikor a vérig sértett szinész fel és alá járkál, az inasa és a rendezője meg fejét jobbra balra forgatva követi a tekintetével) egy az egyben átvettek, másokon picit módosítottak csak (itt például nem a jégen fakutyával, hanem a csónakázó tóban, a csónakból kiesve kell Ubulnak tolni Dulcineát). Ezt is untam például, szerencsétlen Bajort habbal teli fürdőkádba mártották, dzsakuzziba ejtették és csónakázó tó vízébe dobták. Ennyi befürdés kissé sok egy másfél órás filmben.
A híres beszólásokat meghagyták, de jelentősen megnyirbálták: egyetlen egyszer hangzik csak el a klasszikusnak számító "gaazembeer, csibééész!!" és az "én nem nagyon akarnék beleszólni, de...." aranyköpés is. Az előbbit nem bánom, az maradjon meg Latabárnak, de a "nem akarnék beleszólni..." kaphatott volna új értelmet. Kissé korszerűsíthették volna az azóta meglehetősen elavult, nőkről folytatott eszmecseréket is. Már persze csak akkor, ha a rendező tényleg csípős, pikáns szórakoztató közönségfilmet akart volna készíteni és nem csak szponzori igényeket kielégíteni - meg persze keresni egy kalap pénzt.