:-) Back on board :-)
Ami most következik, azt csak erős gyomrúak és idegzetűek olvassák el mert a tartalom alkalmas a gyomor nyálkahártyájának felizgatására és hideglelés kiváltására!


Szóval van énnekem egy barátném. Van több is, de most arról a barátnémről van szó akivel Wagnert szoktam hallgatni és akinek a férje nagyon szereti a csípős ízeket. De tényleg nagyon, egyben kapja be a cseresznyepaprikát, szeme sem rebben közben.
Pénteken megyek hozzájuk, úgyhogy vettem neki fél kilót (mármint cseresznyepaprikát a pasinak), éles késsel kivágtam belőle a csumát és a helyére betömködtem egy darabka feta sajtot. A töltött paprikácskákat belegyömöszöltem egy csinos kis lekvárosüvegbe, szórtam rá egy csipet oregánót és felöntöttem olívaolajjal. (erről jut eszembe: olívaolajat is kell vennem!) Lezártam az üveget és betettem a hűtőbe. Ez péntekre szépen összeérik, szerintem a pasi lepetézik a gyönyörűségtől :-))
A helyzet az, hogy lángol a kezem, az ujjaim kipirosodtak, csíp, éget mint a tűz, úgy marja a cseresznyepaprika mérge, de nem baj, megérdemli ezt a kis áldozatot, mert nagyon finom házikenyeret tud sütni. Mármint a barátném férje tud kenyeret sütni. Hja kérem, férjhez menni tudni kell :-))
A fetasajttal töltött csípős paprika egébként nem önálló étek, egy-egy szemet szabad csak fogyasztani belőle előétel gyanánt, étvágygerjesztőnek. Mert étvágyat, azt garantáltan csinál.
Aki nem akarja az ujjait szétmaratni, az a Lehel savanyúságosainál vehet ilyet készen - és elég drágán. Ami nem lenne baj, de az nem olívaolajban van érlelve, hanem valami ócska fritőzolajban - ami ugyebár nem ugyanaz.