:-) Szépjóestét!
Máma kicsit elnyújtottam az ebédszünetem és áldoztam egyet a fogyasztói társadalom oltárán.
Először, megnéztem a menza étlapját és mivel a főzelékek rovatban paradicsomos káposzta szerepelt, úgy döntöttem, hogy inkább elmegyek a kedves kínai vendéglőmbe. Tévedés ne essék, szeretem a paradicsomos káposztát, de egyszer már megkóstoltam a menzait és bizton állíthatom hogy az nem paradicsomos, hanem kecsöpös káposzta - borzalmas, komolyan szörnyen rossz. Ráadásul túl is ecetezik és nem ám valami finom ecettel, hanem a legdurvább ecetsavval ami már a tányérból felpárállik és marja az orrom.
Szóval ettem egy tál kínai tésztát gombás-bambuszrügyes szósszal, nagyon finom volt. Kissé ugyan össze volt állva a tészta -ami itt még nem fordult elő- de így is ízelett, ráadásul könnyebben is boldogultam vele. A merev tésztát ugyanis jobban meg lehet fogni a pálcikával. Fél óra alatt végeztem, gondoltam, rászánok még egy negyedórát és elkocogok két sarokkal odább a cukrászdába és iszom egy koffeinmentes kapucsínót.
Egy butik is útba esett, a kirakatban egy állványon nagyon szép lazacszínű és cseresznyepiros kabátok lógtak. Jó drága helynek tűnt, márványportál, flitteres estélyik, ilyesmi, de gondoltam egy életem, egy halálom, az öt éves kabátomat már éppen ideje lecserélni. Novemberben voltam pár boltban de egyrészt csak kevert anyagú kabátok voltak én pedig csak a tiszta gyapjúban hiszek, másrészt pedig iszonyúan le tudok hervadni azoktól az egérszürke, olajzöld, kakibarna, fakódrapp és hasonló színű anyagoktól.
A lazacszínnel nem mertem próbálkozni, annyira tökös csaj már nem vagyok, de a pirosat a tőlem megszokott ihletett lendülettel lekaptam a fogasról és felpróbáltam. Egy félhoszú, lefelé bővülő, raglánujjú, mély karöltőjű, magasan gombolódó kabátot emeltem ki. Nem mondom hogy úgy állt mintha rámöntötték volna, kicsit bő is, a szabásvonala miatt kövérít is, de a szine!! Hm, gyönyörű, mint az érett cseresznyéé, üde, friss, ebben a randa sárszínű évszakban szinte jó ránézni. Az anyaga is finom, 100% gyapjú, jó meleg, bélelve is van. Jó lett volna egy számmal kissebb, de ilyen gyönyörű színt sehol nem kapok. Ellenpróbaként felvettem egy karcsúsított drapp kabátot is. Hiába volt karcsúbb szabású, nem tetszettem magamnak, sápasztott. A szürke lelohasztja a libidómat, az olajzöldben úgy nézek ki mint egy darab penészes sajt, a feketétől meg azonnal depressziós rohamot kapok. A padlizsánlilát inkább hagyjuk, anyukámnak igaza van, az a kiöregedett kurvák szine. A lazacszínűt azért mégsem merem, ahhoz legalább 15 kilót kéne fogyni, szóval marad a piros. A bősége nem gond, nem azért vagyok eredeti szakmámat tekintve ruhaipari technikus hogy ilyen kicsiségen felakadjak.
Csak ekkor fordítottam ki az árcédulát, majdnem elájultam - 44.000 Ft. Basszus, ennyi pénzt még életemben nem adtam ki egyetlen darab ruhára, de legyen. A mostani kabátom is öt éves, hát ha ezt csak négy évig hordom, akkor is 11.000 ft/év. Tiszta gyapjú, ez négy év múlva is jobban fog kinézni mint egy 20.000 ft-os kevert anyagú két hónap múlva.
Így mulat egy magyar úrhölgy, egyszer élünk, beugrok a nagybőgőbe, mert megérdemlem, nem azért dolgozom magam halálra hogy még egy jobb darabom se legyen, stb, stb....
Szóval megveszem.
És ha már költök, akkor választok hozzá egy sálat is. Elég kicsi a választék, de találok egyet ami megy a kabát szinéhez: cseresznyepiros alapon fakó keki virágok. Lehetne kicsit nagyobb, akkora amit vállra is lehet borítani de olyat majd máskor, már régen lejárt az ebédszünetem, most elég lesz ez a kis nyakba való kendő is.
A butikus üti be a pénztárgépbe, mondja hogy 10.400 Ft. Készpénzzel vagy kártyával fizetek?
- Mennyi??
- 10.400 ft, 9.900 ft a kabát és 500 ft a kendő.
Merthogy azon az állványon minden kabát 9.900 ft, a sálak pedig ma féláron vannak.
- Hát ha csak ennyi, akkor ezt készpénzzel, ennyiért kár elővenni a kártyát.

Nno kérem, így már könnyebb szívvel mulat a magyar úrhölgy :-)))
Be se csomagoltattam, azonnal felvettem - szinte kitavaszodott körülöttem, nem is cseresznyepiros, hanem tulipánpiros. Nem a világos, hanem van egy sötétpiros, majdnem bordó tulipánfajta, ahhoz hasonlít leginkább. Vagy mint a futórózsa, de muskátliban is láttam már hasonló színt. Tényleg nagyon szép.

Utána ittam még egy koffeinmentes kapucsínót. Úrinőnek éreztem magam az új kabátomban, pocakomban a könnyű gombás tésztával. Megadtam a kávézás módját, nem hagytam magam hajszolni. Meghintettem fahéjjal, szórtam a tejhab tetejére egy kevés kristálycukrot és előírásszerűen, úgy, ahogy azt a velencei kávézók teraszán tanultam, megvártam amig a cukor átnedvesedik és elnehezedve lesüllyed a csészében. Csak ekkor tettem bele a kanalat, lassan kevergettem, élveztem a finom porcelán tiszta hangját és a fahéjjal keveredő kávéillatot.

Hát így történt, hogy ma 20 perc helyett egy egész órányira nyújtottam az ebédszünetem.
Majdnem úgy felfrissültem, mintha egy hét szabadságon lettem volna.

És mivel ma megtakarítottam 33.500 ft-ot, ezt megünnepelendő hazafelé jövet beugrottam a kedves könyvesboltomba (abba, amelyikben azzal a nagyon formás fenekű sráccal szoktam a legalsó polcokról ezt-azt előkerestetni).
Legnagyobb sajnálatomra nem a formás fenekű fogadott, hanem két nő. Éppen csak becsuktam az ajtót, a magasabbik már ugrott is fel, hogy mit segíthet.
Én sajnos nagyon útálom az ilyen boltosokat, könyvesboltba pláne kicsit szimatolni, lapozgatni megy be az ember. Ez meg ahelyett hogy hagyna kicsit körbenézni, azonnal nekem ugrik ezzel a hülye ámerikánus Can I help you?-val :-(
Nem, nem tudsz segíteni, saját orrommal szeretem érezni a könyvillatot és saját ujjaimmal szeretem tapintani könyvek gerincét ahogy a keménykötés súlya kétfelé húzza a lapokat és a saját szememmel szeretek beleolvasni ott, ahol éppen felnyílik.
Azért megvettem Bacher Iván Hatlábú ebkönyvét, de szerintem keresek egy másik könyvesboltot.