:-) Szépjóestét!
Remekül érzem magam, tele vagyok muzsikával. Nagyon szép volt Az istenek alkonya.
Csak kár, hogy olyan rövid :-)))
Az első felvonás pont két órás, a második majdnem másfél, a harmadik is több mint egy óra.
A történetet most inkább nem írnám meg, még az első két résszel is adós vagyok, egyszer -ha lesz rengeteg sok időm- akkor majd megírom itt. Azt is ami a librettóban van és azt is, amit én gondolok közben.
Ha értenék a zenéhez akkor most le tudnám írni, hogy milyen zenei megoldások miatt szeretem annyira ezt a négy darabból álló sorozatot. De sajnos egyáltalán nem értek a zenéhez, úgyhogy nem elemzem sem a hangszerelést, sem a staccatokat, sem a moderátókat és pianókat, sőt a fortissimókat sem.
Írom csak azt, amit érzek.
Több tucat alapdallamból áll a darab, mindenkinek külön motívuma van amik a lelkiállapotától, helyzetétől függően ritmusukban és hangszerelésükben is változnak. Az egyik alapmotívum, a Rajna dallama is többféle. Hallhatjuk a napfényben csillogó hullámok csevegését, lehet érezni ahogy sziporkáznak a csillogó napfényben, kelletik magukat mint a felékszerezett szépaszonyok. De lehet hallani a Rajnát lustán, álmosan hömpölygőnek vagy zavarosan, vészt jóslóan áradónak is. Van, amikor szélesen, méltóságteljesen hullámzik és olyan is, amikor mintha még a folyó is megrémülne az istenek vad haragjától.
Vagy a másik kedvenc dallamom, Brünnhilde és Siegfried szerelmének motívuma is a szerelem, az aggódás, a féltékenység és megalázottság minden fázisán keresztül megy.
Gyönyörű, borzongató muzsika, tényleg nagyon szeretem a Ringet.
A művészek teljesítményében semmi meglepő nem volt: korrekt, pontos Siegfried és Gutrune, túláriázott Brünnhilde, nagyon-nagyon szép Waltraude (Németh Judit), és bocsánatot kell kérnem a multkoriban lehúzott Berczellytől; ezúttal egész korrekt Hagent énekelt. A zenekar gyenge pontját ismét a rézfúvósok jelentették, ezúttal nem bugyborékoltak hanem imitt amott becsúszott egy-egy fals hang.
Maga a produkció is szétesett kissé, a sellők folyton belegabalyodtak a lepleikbe (szegénykéknek uszályos, lebegő ujjú ruhákban kell a földön gomolygó működben csúszni-mászni, mintha vízben táncolnának), a második felvonás esküvői jeleneténél pedig a legfontosabb kellék, a gyűrű (sőt, a Gyűrű) is hiányzott Molnár András kezéről - úgy vitte be neki egy kórista. De mindez apróság, csak azoknak tűnik fel, akik már sokadszorra látták az előadást. A Ringben nem ezek a dolgok a lényegesek, hanem a zene. Sőt, a Zene. És persze a librettóban rejlő mondnaivaló. Az pedig csodálatos, misztikus, sok rétegű, ezer arcú, soha meg nem unható.
Kár, hogy ilyen hamar vége van és egy teljes évet kell várni hogy mégegyszer láthassam.
Hacsak addig nem veszek egy DVD lejátszót (amit könnyen előfordulhat) és egy hozzá való TV-t (ami már húzósabb lesz, súlyos fogadalmamat kell majd megszegnem hozzá) és persze magát az operasorozatot DVD-n. Láttam az Opera Shopban, 13800 ft operánként.