:-) Szépjónapot!
Ködös, nyírkos hideg van, cidrizek. Nem vagyok pedig fázós, de ez az undok nedvesség felkúszik a kabátom ujján, beszivárog a gallérom alá, brrrr, egy forró teát akarok a pocakomba és jó meleg paplant magamra. Legmagasabb fokozaton megy a fűtés, még a konyhában is bekapcsoltam a sütőt, nem főzöm, hanem sütöm a csirkefarhátat a kutyának. Jó sok rizst szórtam a tepsibe, ráfektettem a farhátakat, jó bőven felöntöttem vízzel és betoltam a sötőbe. A blöki imádja a ropogósra sült pitbull-képzőt és a vele párolódott rizst, én meg addig is ölelgetem a sütőt. Nagyon fázom, remélem, nem leszek beteg.

Más:
tegnap megnéztük a Münchent. Lehet, hogy túlzott várakozással indultam neki a Müncheni Olimpián történt mészárlás utáni bosszúhadjáratot feldolgozó filmeposznak, de kissé csalódottan jöttem ki a moziból. Olyasféle enyhe csalódottságot éreztem, mint a Sorstalanság után is - Spielbergtől valahogy többet vártam, minthogy profi módon csináljon egy lélektani krimibe oltott akciófilmet. Az egész film valahogy ... valahogy keretekből állt, amit Spielberg hol a zsidó lélekről, hol a békéről, hol a bosszú természetéről folytatott párbeszédekkel töltött ki.
Nem, "keret" alatt nem az olimpikonok elrablását és lemészárlását értem. Ezt a tragédiát is feldolgozza a film, nagyon valósághűen, kisebb részletekben van beépítve a filmbe. Az olimpikonok drámájának jelenetei mérföldkövekként osztják fel a filmet. Minden egyes müncheni jelenet a főhős lelkiállapotának változását is jelöli.
A történet bekeretezésén olyasmit értek, amiből a film elején és végén is van egy-egy, ami nyit és zár egy szakaszt.
Több ilyen súlyosabb és könyedebb keret is volt, csak kettőt emelnék ki.
Az első és az utolsó, tehát az alkotók szerint a legsúlyosabbnak szánt keret -természetesen?- a szex.
A film elején és a végén is van egy szexjelenet. Az elsőben főhősünk kíméletes módon, hátulról közösül a terhes feleségével. Ebből tudhatjuk, hogy Arven egy életvidám, hűséges, szerethető fiatalember, aki ráadásul anyjaként szereti szülőföldjét. A film végére megroppan, felőrli a lelkiismeretfurdalás, az aggódás és a tudat, hogy hiába a gyilkolt, ő csak a hatalom kis marionett figurája, az áhított békét gyilkolással nem lehet megteremteni. Hajszoltsága, lelkiismeretfurdalása meglátszik azon is, ahogy szeretkezik - a film legrosszabb jelenete. Alulról fényképezni egy szenvedő arcú, párzó mozdulatokat végző férfit akit előtte leöntöttek egy vödör vízzel, mit ne mondjak, láttam ennél hitelesebb szenvedés ábrázolást is. Az meg, hogy ebbe a szexjelenetbe mixelték bele a 11 izraeli sportolók lemészárlását és a palesztin terroristák lelövöldözését pláne nem túl jó ötlet. Emiatt ugynanis súlytalanná vált a német biztonságiak baromsága, ami miatt ilyen véres végkifejletbe torkollott a túszdráma.
Szóval, ez volt a fő keret, a szex.
Volt egy kevésbé súlyos keret is, a főzés.
Arven, a főhős ugyanis nagyon szeret és tud is főzni. Első alkalommal akkor látjuk kötényben, amikor a bosszúra toborzott csapatot látja vendégül. Kedélyes társaság, akik egy jó ebéd közben mellesleg megbeszélik, hogy hogyan nyírják ki a 11 palesztint, akik kitervelték a sportolók elrablását.
A második főzős jelenet a film utolsó harmadában van, amikor már elveszítették egyik társukat. Itt már úgy szeleteli a cukkiniket, mintha a barátja gyilkosát darabolná.
Van még egy főzős jelenet, pont a film közepén. Itt Arven nem magának főz, hanem csak segít az informátorának. Itt fordul a történet, ettől kezdve egyre rosszabb lelkiállapotba kerül.
ja, szexből is három jelenet van, a középső, ahol tulajdonképpen nincs is szex, csak egy meztelen nő próbálja menteni az életét a felkínálkozással, szóval az is fordulópont. Ekkor ölnek először azért, mert nem tudnak uralkodni a bosszúvágyukon.
Van még több ilyen keret, például a bombákat készítő Ephraim kis örökmozgó játékai, de hagyjuk, nem akarom az egész filmet elmesélni.
Ezzel a keretezéssel az csak a baj, hogy túlzottan szimmetrikus lesz tőle a történet. Nem művészi alkotás, hanem egy bonyolult matematikai képlet fut a vásznon. Vagy még inkább mint egy molekula, amiben csak páros atomok vannak, vagy ha véletlenül nem, akkor a páratlanok körül forog a molekula.
Spielberg nyilván a politikai korrektség miatt (is) ragaszkodott ehhez a szimmetriához.
Ügyelt arra is, hogy a film ne legyen elfogult, ne sugalljon történelmi vagy politikai állásfoglalást. Ha az izraeliek kaptak két percet egy eszmefuttatásra, akkor a palesztínok is.
'Amúgy' nincs a filmmel semmi baj, elég jók a színészek és a pirotechnikusok, szép a fényképezés, csak hát a szimmetria valahogy megöli a művészetet.
Ez a történet pedig megérdemelne egy epikusabb feldolgozást, sőt, inkább kettőt - egyet az arabok, egyet pedig a zsidók szemszögéből és ebből a kettőből összevágni egy filmet. Az talán többet mondana, mint ez a gondosan kidolgozott lélektani akciókrimi.

(nagyon zárójelben jegyzem meg, hogy ezt a 'keretezést' amit itt fentebb úgy lehúztam, először a Kramer kontra Kramerben láttam. Ott két bundáskenyér sütés közé van beágyazva a történet. Először az ideges, kapkodós reggeli készítés közvetlenül azután, ahogy Joanna otthagyta a férfit a kisgyerekkel. A film végén másodszor, amikor az összeszokott apa - fia páros utolsó közös reggelijüket készíti és várják Joannát, hogy a bíróság ítélete szerint elvigye a gyereket. Akkor elbűvölt ez a keretezés, de azóta eltelt több mint 25 év, és egyébként is, egy Spielbergtől többet várnék, mint egy 3-4 féle sablonból készült, pontosan kivitelezett intarziát.)