:-) Szépjóestét!
Borzasztó hosszúak a csütörtökjeim - reggel hattól mostanáig egy perc megállás nincs. Reggel rohanás, munka, angol, rohanás haza, rohanás dolgozni, munka, támolygás haza...... Brrrr..... Ez az év az utolsó, aztán vége, nem csinálom tovább ezt az esti munkát.
Tegnap az történt, hogy megdobtak a kedvenc munkámmal: a tavalyi teljesítményértékelések és az idei munkaköri leírások elkészítésével. Amit külön imádok, hogy 1-én adják ide és 3-án határidős. Két teljes nap 19 kolléga meginterjúvolásához, a munkaköri leírások és teljesítményértékelések megírásához, rajtam kívül nem hiszem, hogy bárki meg tudná csinálni. Én is csak azért, mert ekszellben tárolom a munkatársak adatait és a feladatokat, így egyszerű körlevélként (aki nem ismeri a wördöt, attól bocs) kitöltöm az elkészített sablont. Ha friss az adatbázisom és mindenkiről tudom, hogy milyen nyelvet milyen szinten beszél, mikor született, milyen célok vannak neki kitűzve és hasonlók akkor gyakorlatilag negyed óra alatt kész vagyok. Csak hát nem mindent tudok, az új kollégákról például a nevükön kívül semmit sem és ráadásul mindig van valami új, amire a személyzetisek kíváncsiak. Ezúttal arra, hogy ki milyen tanulmányokat folytatott az elmúlt évben és mit tervez jövőre - ami a legszebb, hogy a vizsgák dátumait is be kell írni. Újabb rubrikákkal bűvült a már amúgy is lepedőnyi táblázatom.
Szóval nem részletezem, lényeg a lényeg, mit szépítsem, négy óra előtt tíz perccel nyilallt belém, hogy hát énnekem négy órakor van egy vizsgám - innen ötven perc utazásra :-(
Negyven percet késni egy vizsgáról, hát akkor már jobb, ha el sem megyek rá.
Az egészben az a legborzasztóbb, hogy a személyzetisek levele már 11-én ott lapult Madame Passziánsz postafiókjában, csak éppen szart rá. Én meg kaphatok szívinfarktust két nap alatt megcsinálni egy olyan munkát, amire másoknak három hét is kevés.
Basszák meg, de tényleg, nagyon mérges vagyok.
Nem bírok tovább ébren maradni, végem van, már alszo.......