Brünnhilde szikláján

Valló világ

2006/01/31

:-) Szépjóestét!
Délután kicsit kapkodtam, nem igaz, hogy négy órát programoztunk Pascalban.
Csak hármat.
Egy óra ugyanis azzal ment el, hogy a tanár biztatott bennünket: vagy megtanuljuk a Delphit készség szinten, vagy elbukunk a záróvizsgán. Mérnöki diplomát ugyanis csak akkor kaphatunk, ha képesek vagyunk informatikai alkalmazások fejlesztésére, azt pedig csak akkor leszünk képesek, ha készségszinten ismerjük a Delphit, stb, stb, stb.
Uhh.
A végére úgy felmérgelt, hogy elhatároztam, levakarom az agyam mérnöki részéről a rárakódott mindenféle sok szart (küülkereskedelem, munkajog, humán erőforrás menedzsment, gazdasági statisztika, könyvvitel, minőségbiztosítás és még sorolhatnám a tárgyaim) és igenis, ha beledöglök is, megtanulom azt a kibaszott fejlesztői környezetet!!
Nna.
Jövő héten újabb konzultáció, ezúttal egy másik tanárral, ez két részes, pédamegoldásos - leglaábbis remélem.
Még mindig nem tudom, hogy holnap bemenjek-e vizsgázni. Leíratkozni már nem lehet, így is úgy is áll az 5000 ft-os UV csekk. Csak hát a szabadág, az aminek nagyon szűkében vagyok. Szerintem holnap bemegyek dolgozni és a m,ár kiírt szabimat két részletben, a két konzultáció délutánjára vezsem ki, délután pedig bemegyek vizsgázni - pontosabban hát gyakorolni, mert a bukta olyan biztos, mint a halál.
uhh, de elegem van már!
Ráadásul olyan keményen és lelkiismeretesen megküzdöttem a lineáris programozással, hogy teljesen fixálódott a gondolkodásomban és nem bírok pricc-pracc-prucc átállni az objektumorientált gondolkodásra.
Nno.

Más:
még tegnap vettem egy csinos kis csirkét, csak elfeledkeztem róla. Most egy csészében összekevertem két gerezd zúzott fokhagymát, egy evőkanál olajat, egy kávéskanál mézet, kevés szerecsendiót és sót. A pipit megmostam, a hasába szórtam még egy kávéskanál sót, tömködtem bele egy kis csokor rozmaringot. A mézes-fokhagymás-szerendiós kencével jól bedörzsöltem, beletettem egy tepsibe, öntöttem alá egy bögre vizet és betoltam a sütőbe, közepes lángra. Kábé egy óra múlva kész lesz az isteni, fűszeres illatú sült csirke. A méz nem azért kell bele, hogy édes legyen, hanem azért, hogy rákaramellizálódjon a csirkére és a bőre gusztusos, ropogós piros legyen.
Aki nem szereti a szerecsendiót az használhat helyette őrölt borsot és/vagy pirospaprikát.
Az igazi az lett volna, ha még tegnap bekenem a -z ez esetben sótlan(!!!)- páccal és hagyom érni egy napot. (Akkor ma sütés előtt meghintettem volna sóval). De így is jó lesz, holnap az egyik combocskát némi francia salátával körítve beviszem a dolgozójóba és nem kell a menzán ebédelnem.
Csak az a fránya Delphi, csak az ne nyomná a lelkiismeretem, a francba!!