:-) Szépjóestét!
Máma majdnem nekimentem egy oszlopnak a metróaluljáróban. Leszállok, kicsit bambulok, próbálom kerülni a tömeget és egyszercsak ott van előttem egy óriásplakát: szomorú szemű férfi, kezében egy sárga munkavédelmi sisak, mellette a felirat: "Rosszabbul élünk, mint négy évvel ezelőtt". A plakát éppen egy gyorsétteremhálózat hirdetése mellett van, pont úgy néz ki, mintha a pasi vágyakozva nézegetné a fasirtos kecsöpös zsömlét. A férfi szomorúsága nagyon hiteles, a szemébe bele van írva, hogy otthon három éhező gyermeke van és amíg ő munka után talpal, addig a felesége a sarki zöldségessel hetyeg, hogy szolgáltatásaiért cserébe minden pénteken hazavihesse a már eladhatatlan fonnyadt kelkáposztaleveleket és a fagyos sárgarépát.
Szemben vele, egy bank kamat- és kezelési költség nélküli, 0%-os hitelét reklámozó hámozott és szeletelt ananász mellett egy idős néni néz szintén nagyon szomorúan, mellette az ismerős felirat: "Rosszabbul élünk, mint négy évvel ezelőtt". A sarokban, kisebb betűkkel: "109%-kal drágább a szívgyógyszer. Szemében a már ismerős szomorúság, ezüst kontyát horgolt sapka takarja (nyilván nincs pénze fodrászra), vékony kis kabátjának gallérja sincs. Minek is, nincs rá mit kitűzni, a brossát már rég beadta a zaciba.
Álltam ott báván, a lában szinte belegyökerezett a metró gránitburkolatába.
Ez a két ember most azonnal megérdemelne egy-egy díszdoktorit a színművészeti főiskolán.
Mi lesz még itt, ha már most a magas "C"-n kezdik?


Kiegészítés:
konzultáltam a patikus barátnémmal, és ő mondja, hogy bár tényleg vannak nagyon drága és nagyon új szívgyógyszerek, de az elmúlt pár évben annyi korszerű, szabadalommal már nem védett, tehát szabadalmi díjjal sem terhelt készítmény jelent meg, hogy a szívgyógyszerek ára inkább csökkent, mint nőtt.