:-) Szépjóestét!
A magyar szellemi élet képviselői Szabó mellett nol.hu
Jó sokan írták alá, köztük olyanok is, akiket én mélységesen tisztelek. Mint ahogy Szabó István művészetetét, életbölcsességét is tisztelem. Az embert is tisztelem benne, én ugyanis nem hiszek abban, hogy egy elkövetett hiba értéktelenné tenne egy embert. Nem, hibát mindenki követhet el, nem csak egyszer, gyakran bizony többször is. Az emberi minőségét az adja, ahogyan a gyengeségeiből és a ballépéseiből tanul, ahogyan ezeket a tapasztalatokat átszűri a lelkén.
A filmjeit elnézve Szabó István tanult az elkövetett hibájából, a valamikori gyengeségét művészi kifejező erővé tudta formálni. Nyilvánosan, 'jó időben' megvallani ugyan nem volt ereje, de arra igen, hogy a saját művészi eszközeivel örök érvényű figyelmeztető jelzéseket hagyjon a maga után.

Alá azért nem írnék egy ilyen levelet. Azért nem, mert az nem az én dolgom. A mellette való kiállás a barátok dolga, ahogy olvasom, ők meg is tették.
Pálcát sem török felette, mert az sem az én dolgom. Törjenek felette pálcát azok, akikről jelentett. Ahogy olvasom, nem nagyon tették meg.
El sem ítélem, mert ahhoz meg nincs jogom. Jó negyedszázaddal vagyok nála fiatalabb, más kor leánya vagyok, annak a társadalmi berendezkedésnek más oldalát, más hátrányait ismertem meg. Rajtam másféle, szelídebb erőszakot tett az a rendszer, össze sem hasonlíthatót azzal a terrorral, amitől az '56-osok generációja rettegett.
Felmenteni sem tudom, jogom sincs hozzá, mondom, más kor gyermeke vagyok.

Egy dolgot tehetek csak: megnézem a filmjeit és átszűröm magamon. A legjobb filmjei valóságos felkiáltójelek, évszázadokon keresztül visszhangzó, figyelmeztető sikolyok. Ha leszedjük róluk a történelmi színeket, ha nem a monarchiát, vagy a fasiszta Németországot akarjuk megérteni, akkor egyszercsak megláthatjuk a hatalom kénye-kedvének és önmagának megfelelni képes vagy képtelen, akaró vagy nem akaró, csupasz, kiszolgáltatott lelket.
Ezekre a filmekre hatott a rendezőjük élettörténete. Az ő személyes szerencséje, hogy igazi művészként képekké tudta fogalmazni a tapasztalatait és nem volt szüksége sem gyónásra, sem kompenzálásra.
Nekünk pedig -és minden, a történelemben utánunk következő generációnak- kötelességünk nézni ezeket a filmeket.
Nézni, és tanulni belőle, mert azért csinálta a filmjeit, hogy segítsen nekünk időben észrevenni azt a csapdát, amibe ő beleesett.