:-) Szépjóestét!
:-(
Atomjaimra vagyok szétesve.
Egyebet sem hallok, minthogy nem sürgős, nem kell azonnal megcsinálni, de
ha valamire nem ugrok azonnal, mert már csak öt perc hiányzik ahhoz hogy
befejezzek valamit, akkor másnak adják oda a munkát.
Máma sikerült egy körlevelet angolul megírnom, persze magyarul kellett volna,
erre mint egy hülye gyereknek, nem baj, hagyd csak ha nem tudod, majd
megcsináljuk mi. Uhh.
Már útálok bemenni. Még néhány hónap, aztán otthagyom az egészet a
picsába és három hónapig egyáltalán nem fogok dolgozni, sehol. Lesz
legalább egy hónapnyi nyaram és két hónapom az őszből, amikor semmit nem
fogok csinálni csak nagyokat sétálni, napozni, délutánonként szunyókálni, és
minden este színházba menni. És minden nap pakolást teszek fel az arcomra
és minden nap főzök magamnak és regényeket fogok olvasni meg verseket.
Sőt, előveszem a rég félbehagyott kötéseimet is. Jól kipihenem magam, aztán
meg majd meglátom, de az biztos, hgoy többet ilyen szellemi segédmunkát
nem vállalok. Alkalmatlan vagyok rá, akkor már inkább fizikai munka, akkor
legalább a gondolataim szabadok és a nap végén még marad szellemi
energiám másra is mint önmagam sajnálni és a vérnyomásom miatt aggódni.
Borzasztó, hogy negyvenévesen még mindig mennyire nem találom a helyem.
A legszívesebben vennék magamnak egy lakatlan szigetet, de legalábbis egy
tanyát, jó messzi, húsz kilométeres körzetben még szomszéd se legyen.
Uhh.

más:
Bringával mentem másoddolgozni, egy mikrobusz hangos dudaszóval,
legalább százzal elrongyolt mellettem. Gondoltam, szülni viszi az asszonyt,
már nyilván kinn a baba feje, mert padlógázzal ment bele a jobbkezes utcába.
Azt még a kanyarból láttam, hogy megálltak és páran kiugráltak az autóból, de
tovább nem érdekelt a dolog. A pukkanásokat már csak hallottam, azt hittem,
petárdáznak, még anyáztam is kicsit, nincs szilveszter. Tessenek megnézni a
mai bulvárhíreket; két ember megsérült, amikor rálőttek egy kisbuszra. Hát
csoda, hogy kifelé vágyom ebből a társadalomból?

Mégmás:
Takarítás közben, fél füllel hallgattam a négypárti vitát. Nem is mindent
hallottam, a porszívó zúg, amellett nem nagyon lehet rádiózni. De Orbán
mintha összekapta volna magát, Gyurcsány pont ellenkezőleg, pár száz
wattot visszafogott magából. Dávidnak volt pár jó megnyilvánulása (pl. a nők
elleni diszkrimináció) de elgondolkodtató, hogy az oly kevésnek tűnő három
perceket sem mindig tudta kitölteni. Egy pártnak azért legyen három percnyi
mondanivalója egy témáról mert ha nincs, az azt mutatja, hogy csak a
jelszavak szintjén foglalkoznak a dologgal. Kunczénak nem nagyon ment ez a
katonás fegyelemmel tartott "vita", neki piszok rosszul áll a pulpitusról tartott
kortesbeszéd.
Ami tetszett, hogy most mintha figyeltek volna egymásra, elhangzottak
utalások arra, hogy egyes részletkérdésekben ki kivel ért vagy nem ért egyet.
Gyurcsány nagyon középre tartott, túl feltűnően is, Orbán ügyesen
kihasználta az alkalmat, amikor Kuczéhoz fordulva megjegyezte, hogy már
másodszor pozicionálja magát kettejük közé. A végén persze mindkét
vezírhím udvarolt a kicsiknek, sőt, Orbán egyértelműen kimondta, hogy
Dáviddal együtt készülnek kormányváltásra.
Ebből az egészből a legemlékezetesebb Orbán Budapest Minisztériumra tett
javaslata marad. Ezt már tegnap is említette, de akkor valahogy nem jött át
nekem hogy mennyire groteszk ötlet ez. Ennyire nem bírnak Budapesttel?
Nem gondolhatja komolyan, hogy egy önkormányzat fölé odatesznek egy
minisztériumot!? A fidesz nagyon kétségbe lehet esve, ha az utolsó
pillanatban képesek egy ilyen kiszámíthatlan hatású bombát bedobni.

Most pedig sipirc, paplan alá velem!