:-) Szépjóestét!
A jövő héten lesz egy rövid nőgyógyászati műtétem, de ettől és egy enyhe
vashiánytól eltekintve egészséges vagyok, minden leletem jó. A doki írt fel
vasat és felajánlotta, hogy már holnap feküdjek be. Én ettől nagyon
megijedtem, tényleg nagyon gyengének érzem magam, ha nem sürgős, ha
nem életmentésről van szó, akkor azért pár dolgot még megcsinálnék előtte.
Arról nem beszélve, hogy egyáltalán nem bízok benne, olyan érzésem van,
mintha csak pontgyűjtés vagy bélelt boriték miatt akarna műteni.
Rákszűréshez lehet szövetmintát vagdosás és kaparás nélkül is levenni,
miért altattassam magam, ha nem feltétlenül muszáj? Szóval rendesen be
vagyok gyulladva, egyáltalán nem győzött meg a beavatkozás
szükségességéről.
A barátnőim szerint semmiség az egész, nyugodtan csináltassam meg.
A tököm tele van ezzel az egész kuplerájjal, mert ha nem azt látnám, hogy az
állami kórházban magánrendelést folytat, ha nem azt látnám, hogy az állam
diagnosztikai berendezésein magánbetegeket vizsgáltat, ha nem érezném,
hogy engem is magánbetegének akar átirányítani, ha biztos lehetnék benne,
hogy valóban csak olyan beavatkozást csinálnak meg rajtam amire nekem
szükségem van, ha nem érezném, hogy ha nem fizetek külön akkor jól
megnézhetem magam, nem hezitálnék ennyit. De pont fordítva, azt érzem,
hogy ha már belekerültem egy rutinba, akkor végigcsinálnak rajtam mindent,
ha kell az nékem, ha nem.
Összerohadhatna ez az egész kóceráj, amit magyar egészségügynek
neveznek.

Más:
valaki összefoglalná nekem röviden, hogy mitől került az összeomlás szélére
a költségvetés és hogyan került Bod Péter Ákos a képbe? És hol van
Mikola? (Bár ez utóbbi tán nem is érdekel annyira)
Muszáj lefeküdnöm, nagyon elfárasztott a mai nap.