:-) Szépjónapot!
Nno, semmi olyan elváltozás nincs, amit egy rutinvizsgálat (bekukucskálás, turkálás, nyomkodás, ilyesmi) kimutathatna. Tehát holnap reggel kezdődik előlről a cirkusz: labor és ultrahang. Ha azok sem mutatnak ki elváltozást, akkor egészségügyi küret és citológiai vizsgálat. Nincs kizárva, hogy az egésznek pszichés oka van, legalábbis erre utal, hogy a három hónappal ezelőtti rákszűrésem még negatív volt. Ilyenkor lenne jó egy kiadós felfázás, azt egy doboz antibiotikummal le lehetne rendezni és nem kéne napokig turkáltatnom magamat :-((
A doki elég szánakozva nézett rám és felajánlotta, hogy táppénzre vesz. Nem tiltakoztam, sőt, hálás vagyok neki, nagyon meggyötört a hétvége. Ez a nőgyógyász egyébként kifejezetten rendes volt, nem csak a micsodámba nézett bele, hanem a szemebe is, amikor hozzám beszélt. Ez nem nagyon jellemző a nőgyógyászokra, azért útálok hozzájuk járni, mert amint belépek a rendelőbe érzem, hogy az arcom helyett egy nagy picsa nő a nyakamra. Észre sem veszik, hogy egy emberben turkálnak.
Mindegy, ezen túl kell lenni.

Más:
Most fő a spenótom, ha abból jóllaktam, megpróbálok aludni. Remélem tudok majd, most legalábbis nincsenek fájdalmaim.
A lábosban szutyorgó spenótnak külön története van: még szombaton vettem 80 dekát, nagyon olcsón, 600 Ft-ért. Gyönyörű, friss, harmatos spenót volt, az utolsó két zacskó a bácsinál. Már ment volna hazafelé, szabadulni akart a portékájától, hát felajánlotta, vigyem a másikat is féláron. Én meg imádom a spenótot, hát persze hogy elhoztam. Az öreg is hazaért mielőtt kihűlt volna az ebédje, én meg éjjel nappal tudnék spenótot enni. Ha meglátom a haragoszöld leveleket, azonnal beindul a fantáziám: spenótos juhtúróval töltött palacsintát, márványsajttal és tejszínnel sűrített spenótlevest (kék-zöld levesnek hívom, saját találmány), spenótos - olajbogyós - parmezánsajtos rakott tésztát (ez is copyright by Brünnhilde), borsos spenóttal töltött haltekercseket és hasonlókat vizionálok. A hétvégén persze nem voltam olyan állapotban, hogy lett volna erőm bármelyikkel pepecselni, hát gondoltam, megfőzöm a klasszikus módon: a durvára tépkedett és megmosott spenótot kevés zúzott fokhagymával egy kanál olajon megpárolom. Negyed óra alatt kész van, kavargatni sem kell, csak beleszórni a lábosba, lefedni és a többit elintézi a gázrózsa kis lángja. Lehet nagyobb mennyiséget is párolni, mert az így elkészített spenót nagyon jól bírja a fagyasztást.
Egy szelet roston sült hallal már kész is az ízletes, luxuskategóriás böjti ebéd.
Dunsztom sincs hogy csináltam, nagyon ritkán fordul velem elő ilyesmi, de rettenetesen elsóztam a spenótot. Ehetetlennek ítéltem, de mivel piszok drága volt, hát ki nem dobtam, annál azért kreatívabb vagyok.
Ma vettem két zsömlét és két deci tejszínt. A zsömléket kockákra vágtam és beáztattam a tejszínbe. Amíg ázott a sűrítőanyag, még két gerezd fokhagymát megtisztítottam és összezúztam. Az elsózott párolt spenótot és a tejszínben ázott zsömléket az extra fokhagymával lazán összekevertem és turmixban pépesítettem. Egy lábosban összeforraltam, éppen csak hogy egyet rottyanjon. Sütöttem hozzá tükörtojást és már kész is volt a klasszikus, magyaros spenótebéd.
Holnap, ha jobban leszek, bundáskenyeret készítek, azzal még finomabb lesz a maradék.
És csak most jut az eszembe, hogy van itthon kukoricadara. Főzhettem volna puliszkát (só nélkül!!) és amikor kihűlt, kanállal nagy galuskákat szaggathattam volna egy kivajazott tepsibe. Egy réteg puliszka, egy réteg (elsózott) spenót, megint puliszka, megint spenót, legfelülre puliszka, esetleg reszelt sajt és egy kanál tejföl. Esetleg közé is sajt és tejföl. Vagy karikákra vágott főtt tojás.
Hm.
Hm, hm,
Szerintem én pályát tévesztettem - szakácsnak kellett volna mennem.

Erről jut eszembe egy tegnapi -futó, és azonnal el is hessegetett- gondolatom:
mindenki ekézi a kampánycsendet. Abba most nem mennék bele hogy igazuk van-e (persze hogy igen, szerintem is hülyeség a kampánycsend), de én nagyon élveztem (volna, ha nem lettem volna olyan rosszul). Ilyenkor előkerülnek a zenés műsorok, a rádiójátékok és egy csomó régi felvétel. A Kossuth rádió 'A mi időnk' című műsorában például a megszokott rettenetes, ájtatos papagály kommandó helyett két riportműsort adtak. Az első egy sváb falu történetéről és lakóközösségéről szólt, a második pedig a gyulaji vadgazdaságról. Míves, szépen megcsinált, gondosan szerkesztett műsor volt, kifejezetten élveztem. Annyira, hogy egész kedvet kaptam ahhoz, hogy vadászfeleség legyek. Teljesen el tudnám magam képzelni egy erdő közepén amint áfonyalekvárt főzök a vadpecsenyéhez vagy pogácsát sütök a pénzes vendégvadászoknak. Hajnalban kelni, kicsit hallgatni a madarakat utána kendőt kötni és kötényt, tenni-venni a konyhában, kupica pálinkáva kínálni a vendégeket, elpirulni ha a főztöm dícsérik, hajh, be szép is lenne!!
Bizisten, ha valaki ismer egy életrevaló, jó kedélyű, (lehetőleg) nagybajuszú vadászt aki egy bögyös-faros, tűzről pattant menyecskére vágyik, írjon egy mailt.
Lekvárt főzni már tudok, a többi meg majd csak kialakul magától.

Most pedig paplan alá velem, az elmúlt két napban jó ha három-négy órát tudtam aludni.